Valamennyi bejegyzés

PótKinizsi100 2017 – Bosszúállók

Három héttel a sikertelen Kinizsi100-as teljesítésem után nekiindultunk még
egyszer a 100 km-es távnak. Ezúttal privát szervezésben, ami nagyon új és
ijesztő volt. Viszont Sándor nagy meglepetésünkre szinte végig kísért
minket és jobb ellátást kaptunk, mint egy szervezett Kinizsin.

Írásbeli beszámolóval most nem húznám az időt, a videó így is kicsit
hosszabbra sikerült, abban úgy is benne van minden! Jó szórakozást kívánok
hozzá!

Zárásul pedig a facebookos rögtönzött beszámolómat bemásolom ide:

„Mogyorósbányáról 22kor indultunk el, 10 óránk volt a szintidő tartásáig.
Belehúztunk, nagyot mentünk, tervben volt, hogy még bele is fogunk futni,
ha majd látjuk, hogy az erőltetett menet se elég. Erre 23:30-kor hol kötünk
ki? Mogyorósbányán, újra az 50 km-nél. Teljesen összeomlottam magamban, a
többiek is kiakadtak, de ők mondták, hogy menjünk, akkor legyen meg egy
Kinizsi115.. Onnantól kezdve viszont hozzám alig lehetett szólni, minden
lelki és fizikai erő, lelkesedés, ami volt bennem a Mogyorósbánya első
elhagyása után kiment belőlem. De mentünk, hogy azért akkor is legalább a
táv legyen meg. De egyre gyengébb lettem én és a többiek is. Baromi hideg
volt, szemerkélt az eső, fújt a szél. Fejben már átálltam arra, hogy most
már minek meghúzni, nem volt már motivációm, hogy leküzdjem a fájdalmat,
most már úgy se lesz meg szint időn belül.. próbáltam azért erőt venni, de
nagyon lassan haladtunk. Bányahegyre reggel fél7kor értünk meg. Dávid
mondta ki elsőnek, hogy ő már nem bírja, a térde és mindene nagyon fáj.
Átgondoltuk és arra jutottunk, hogy dél-1 körül érnénk oda.. 28 km van még
hátra, 5-6 órát kéne még menni és őszintén szólva én se tudom elképzelni,
hogy meg tudtam volna tenni azt a 28 km-t, akkor is ha az a rész már a túra
„legkönnyebb” szakasza, Bányaheggyel az igazán kemény részeket lezártuk.
Nekem délután 6ra már máshova kell mennem, ha délben végzünk 2re értem
volna haza.. ráadásul három nap múlva államvizsga, nem kéne jobban húzni az
időt és lebetegedni.. Tehát úgy döntöttünk, hogy ez most ennyi volt.
Lementünk Tardosra és Sanyi és Dávid szülei eljöttek értünk. Rengeteget
tévedtünk, hiába volt GPS-ünk, sajnos nem tudta normálisan mutatni, hogy
most merre nézünk, össze-vissza forgott az a kis háromszög, azt tudtam vele
nézni, hogy az úton vagyunk e, de mivel a térkép is forgott, így nem
lehetett kiolvasni, hogy most melyik irányba megyünk, csak azt láttuk, hogy
az úton vagyunk, de hogy előre vagy visszamegyünk azt nem lehetett látni.
Ez az év most ilyen lett, most félreteszem a témát, úgy gondolom elég sokat
beletettem, egy ideig most semmilyen túráról se akarok hallani legalább
addig míg újra megtanulok normálisan járni. 🙂 Nagyon köszönöm mindenkinek
a támogatását, nagyon jó érzés, hogy ennyien követtétek az eseményeket és
érdeklődtetek, hogy hogyan állunk! Sándor Stepaneknek pedig nagyon
hálások vagyunk a felfoghatatlan nagy segítségért, amit kaptunk tőle a túra
során!! A videóba benne lesz szinte minden, ami történt, de leghamarabb
csak Péntekre fog elkészülni.”

És még egy magyarázat az eltévedésről: a kék jelzést követtük, nem vettük
észre azt a kék jelzést, ami felvisz az Öreg-kői pihenőhöz, de csak
kevéssel mentünk tovább és amikor észrevettük, hogy nincs jelzés,
visszamentünk keresni és azt a kék jelzést találtuk meg és azon mentünk fel,
amiről már a pihenőről kellett volna lemenni. Mikor felértünk akkor meg
ugye azon a kék jelzésen mentünk le, ahol fel kellett volna menni és így
kerültünk vissza Mogyorósbányára. A GPS szerint meg ugye az úton mentünk,
csak azt nem vettük észre, hogy visszafele..

Na köszönöm a figyelmet! Jövőre tuti megbosszuljuk, de én egyelőre úgy
gondolom, hogy már csak a hivatalos túrán! Mindenkinek nagyon szép és
tartalmas nyarat kívánok!

Címke: , , ,
Kategória: Blog, Mozgás, Teljesítménytúra

Kinizsi100 2017: Nincs új a nap alatt

Sziasztok!

Elkészült a legújabb videóm, a „Kinizsi100 2017: Nincs új a nap alatt”
címmel. Jó szórakozást kívánok hozzá, remélem ez is elnyeri tetszéseteket!

Azért választottam ezt a címet, mert megdöbbentő volt számomra, hogy
harmadjára szinte óramű pontossággal ugyanakkor értek engem ugyanazok a
nehézségek, kihívások, mint minden évben. Értem ez alatt tehát azt, hogy
nincs új a nap alatt: ha felkészületlenül megyek Kinizsire, ha későn
rajtolok, annak újra és újra ugyanaz lesz a következménye: 20 km körül jött
mindig az első izomgörcs, mindig a jobb hátsó combomba. 25 km-nél
rosszullét. Nagy-Getére menet újra izomgörcs a pecsételő állomás előtt.
Beérek, pecsételnek, de éppen hogy, mert már zárnak, senki nincs már ott.
Seprű pár percre tőlünk. Mogyorósbányára kikészülök és onnan vagy sikerül
továbbmenni vagy nem. 2014-en kívül minden egyes évben hajszálpontosan
ezek történtek. (2014-ben jobban felkészültem és az elején rajtoltam)

Meg lehet csinálni felkészülés nélkül. 2015-ben, ha lett volna magnézium ampullám
akkor dalolva megcsinálom, mert nem voltam rossz állapotban az izomgörcsön
kívül, 2016-ban többször görcsölt a combom, mint 2015-ben, de az ampulla
azonnal hatott és nagyon nagy volt az eltökéltségem is, ezért
végigszenvedve, de beértem időben a célba. Idén szintén beérhettem volna
időben a célba, hajszálon múlott volna, de meg lett volna. De eltévedtem és
ezzel az a hajszálnyi lehetőségem is elveszett. 10 óra 50 percem maradt
volna a maradék 48 km-re úgy, hogy a hivatalos teljesítést már buktam, mert
lekéstem a pecsételést. Ezenfelül pedig mivel nappal eltévedtem 2x
egymásután, éjszaka akkor mi lett volna? Nem mertem megkockáztatni.

A képen nincs rajta: 3 powerbank és 4 db szendvics. Összesen 10kg.

A képen nincs rajta: 3 powerbank és 4 db szendvics. Összesen 10kg.

Tehát ha felkészületlenül megy valaki, szerintem meg tudja csinálni, ha
nagyon nagy a motivációja és lelki ereje. De számolnia kell azzal, hogy
nagyon-nagyon sokat kell szenvednie. Képzeld el azt, hogy mintha lázas
lennél, semmire nincs erőd, izzadsz, alig tudsz a lábadon állni, de neked
ebben az állapotban menned kell fel és fel, majd meredeken le.. A
szervezeted úgy kikészül, hogy tényleg így érzel. Közben enned és innod is
kéne, de a túlterheltség miatt az sem megy.. a sok víztől már szinte
hánynál, mintha kimosták volna a gyomrod.. enni próbálsz, de nem tudsz,
összeragad a szádban az étel és alig tudod lenyelni.. 40km fölött beleremeg
a lábad, térded, sőt az egész tested minden lépésbe stb stb. Nem tudom
hogyan érzékeltessem jobban.. ha nem vagyunk felkészülve a túrára
fizikailag, akkor sajnos ezzel számolni kell. Fejben nem az dől el, hogy
rosszul leszek-e vagy nem, fájni fog e vagy nem, hanem csak az dől el, hogy
ezek ellenére te akkor is tovább mész-e. Ez az én saját tapasztalatom és
véleményem, de lehet más nem így látja.

25km-nél ez buzdít minket

Szomorú vagyok, hogy nem sikerült. Bennem volt a másik fele. Nem mondom,
hogy könnyen ment volna, mert azért ki voltam merülve rendesen, de tavaly
rosszabb állapotban voltam és sikerült, most ahhoz képest nem voltam
annyira mélyponton. Csúszásban voltam, de max. annyira csak, mint tavaly,
de az eltévedés miatt teljesen esélytelenné vált. És az is rossz érzés,
hogy annyian szurkoltak, támogattak, buzdítottak és mégsem sikerült. Sőt
kiderült, hogy azok a feliratok tényleg nekem lettek készítve, amivel az út
során találkoztam „Hajrá Gergő!” „Meg tudod csinálni!” stb.

Tudom, hogy ez így is szép teljesítmény. Tudom, hogy a körülmények miatt ez
volt a megfelelő döntés. De nem hagy nyugodni. Amit tehetek, hogy ebben az
évben végre rendesen felkészülök, hogy ne csak szenvedés, hanem még nagyobb
élmény is tudjon lenni ez a túra. Másik, amire mindenképpen figyelni fogok,
hogy az elején rajtoljak, mint 2014-ben azért, hogy végig a nagy tömegben
legyek, ne a végén kullogjak és ne kelljen a pecsételőpontok miatt
aggódnom.

Ez most így sikerült. Nagyon köszönöm még egyszer mindenkinek a sok-sok
kedves szót, buzdítást! Jól esnek az ilyen bátorító szavak!

Rolandnak és minden sikeres teljesítőnek szívből gratulálok!

Gergő

UI: Bizonyára feltűnt sokaknak, hogy eltűntem beszámolók, videók stb. szempontjából. Ez volt életem eddigi legnehezebb éve (ezért is nem tudtam rendesen felkészülni), de elértem azt a célt, amiért bevállaltam ezt a sok feladatot, ennek hamarosan vége, Augusztus végétől új időszámítás kezdődik és ezt meg fogjátok érezni! Jó sok új anyag fog felkerülni! 🙂

Címke: , , ,
Kategória: Blog, Mozgás, Teljesítménytúra, Túra

KINIZSI100: A felemelkedés

Eljött ez a számomra sorsfordító nap is.. újra elindultam a Kinizsi100-on. A tavalyi vereség nagyon rosszul érintett, nem szeretek feladni dolgokat és
egész évemet megbélyegezte ez a kudarc. De meg kellett tanulnom ezt is kezelni. Sokaknak ez érthetetlen, mert ez csak egy túra, nem oszt – nem szoroz a
hétköznapi életben, hogy most sikerült-e vagy nem, de úgy érzem, mégis kihatással volt a hétköznapi munkámban adott teljesítményemre. Erre konkrét példát
is írok majd lentebb, de most jöjjön a beszámoló az idei Kinizsiről.

A tavalyi elhatározáshoz képest sajnos nem készültem egyáltalán jobban, sőt sajnos elég sokat híztam is. Az esélyeimről a Kinizsi100 előtt 2 nappal
beszámoltam ebben a videóban: https://youtu.be/D6h1R8Vxe28 (játékot is hirdettem, hogy ki mit tippel mennyi alatt fog sikerülni vagy nem sikerülni, aminek lett
egy elég egyértelmű győztese, aki kap egy dobozzal a kedvenc kávémból. Ezt is majd hamarosan kihirdetem).

Tehát nem voltam jobb kondiban, de most több előnnyel indultam: sikerült 5 órát aludnom, amit annak is köszönhetek, hogy Dávid szülei kocsival elvittek.
Ezenfelül vittem rendes táplálékot magammal, energia és fehérjeszeleteket, de ami a legfontosabb: magnézium ampullákat.

Én viszonylag szerencsésnek mondhatom magam, mert csak 40 percig kellett sorban állnom, de voltak, akik 6:45től ott voltak és csak 8 után tudtak elindulni.
Nagyon jogosan mindenki ki volt akadva a szervezésre, hiszen ez óriási nagy fejetlenség volt. Viszont plusz pont a szervezők részére, hogy egyrészt most nagyon jól ki volt táblázva, hogy merre kell menni a Kinizsi40-eseknek és merre a százasoknak. Másrészt azért egy óriási plusz pont, hogy miután elhagytam a pecsételőlapomat a mágneses kártyával együtt, engedték, hogy folytassam azzal a megoldással, hogy egy üres lapra adták a pecsétet, a csippelést pedig a végén ellenőrizték. Nagyon hálás voltam ezért!

Amin meglepődtem, hogy mennyien megismertek engem az előző videóimból és ugye a Kinizsi előtt 2 nappal készült videóból.. Furcsa, de nagyon jó érzés volt,
hogy nagyon sokan odajöttek sok sikert kívánni, biztattak, hogy menni fog. Volt, aki kifejezetten nagyon örült, hogy találkoztunk és meg is kértek, hogy
egy fotót hadd csináljanak velem.. 😀 Nagyon sokan megemlítették, hogy nagyon inspirálták őket a videóim, azt mondják nagyon tanulságosnak és őszintének
látják. Még Svájcból is volt egy túrázó, akinek ez volt a 13. túrája, most először sajnos fel kellett adnia, de mondta, hogy Svájcban is nézik sokan a
videóimat. 🙂

Sokan pedig külön nem szólítottak le, de mikor beszélgettünk és elmeséltem, hogy nekem tavaly nem sikerült, akkor mondták, hogy tudják.. látták a
videóimat. Volt, aki viszont pont olyan állapotomban látott, hogy elmondása szerinte inkább nem mert leszólítani se, amit amúgy sajnálok, mert előtte beszéltünk facebookon, de én meg
nem ismertem fel. Valahol 55 km körül láthatott, amikor tényleg ki voltam készülve és nem nagyon tudtam azzal foglalkozni mi vagy ki van körülöttem. 🙁

Nagyon hálás vagyok ezekért a visszajelzésekért, ez csak bátorít, hogy folytassam, amit csinálok. Remélem, hogy az idei videó is elnyeri mindenki
tetszését. 24 óra 24 percben, következzen akkor a „KINIZSI100 2016: A FELEMELKEDÉS” című “félestés” videóm:

Ahogy a videóban is látható volt, nem volt egy egyszerű százas. Többször is begörcsölt a combom tavalyhoz hasonlóan, sőt itt az első már 18 km-nél volt,
ami azért megijesztett. De a magnézium ampulla rendkívül hatékonyan kezelte, ha tavaly lett volna nálam, szinte biztos, hogy megcsinálom akkor is! De így a
tavalyi sikertelenség után mindenki láthatja, hogy nem olyan egyszerű egy ilyen százas!

Tehát a görcsöket a magnézium kezelte, ez kicsit néha lassított, mert emelkedőkön vissza kellett fognom magamat, de nem ez volt a fő probléma, ami miatt
Mogyorósbányán így kikészültem. Igazából szinte egyik pillanatról a másikra olyan mélypontra kerültem, amibe szerintem még sose voltam. Amint leértünk
katlan után Tokodi pincékre hirtelen minden energiám elveszett. Elkezdtem járás közben be-bealudni, szédültem, jobbra-balra dülöngéltem és ugye
Mogyorósbányáig ilyen állapotban kellett megmásznom azokat a brutális emelkedőket és nagyon nehéz volt feldolgozni, hogy egy percre sem állhatok meg, és ha
nem akarok késni, akkor Mogyorósbányán se pihenhettem volna. De jó döntés volt végül a pihenés mellett dönteni, mert ha így tovább megyek tuti összesek és
feladom.

Utána felvettem egy gyors tempót, Bányahegytől többször bele is futottam, mert rá kellett jönnöm, hogy a maradék 28 km-re 5 és fél órám van. Ezért
elkezdtem 6 km/órával menni, néha pedig bele is futottam. És egy újabb megpróbáltatáson kellett átmennem: eltévedtem és kb. fél órát vesztettem, mire
visszataláltam az útra, már megint előttem volt a seprű, tehát semmit nem ért, hogy futottam..

Mindenesetre nem adtam fel azt a gondolatot, hogy én ezt meg fogom csinálni, ezért Koldusszálláson se álltam meg levest enni, hanem rohantam tovább. Végig
5-6 km/órával kellett mennem, de sokszor bele is kellett futnom, ami nagyon fájdalmas volt. Ugyanis azonfelül, hogy az izmaim már nagyon nem bírták, 10
km-en keresztül kövekkel és kavicsokkal felszórt részen kellett menni felfele, ami a talpamnak olyan volt, mintha szegek élén rohangálnék. Borzasztó volt,
minden lépésnél ordítozni lett volna kedvem, pláne mikor már sokadjára rúgtam bele egy-egy sziklába is.. de már nem érdekelt semmi, csak beakartam érni.
Nagyon. És rendkívül jó érzés volt, hogy nem adtam fel!

Euforikus érzés volt számomra, hogy beértem. Ennyi kínlódás, szenvedés, tűrés után beérni a célba.. szinte sorsfordító egy ilyen élmény! Kívánom, hogy ezt
az életérzés mindenki átélje! Óriási személyiségformáló egy ilyen túra, elképesztő érzelmi hullámokon megy át az ember közben, nagyon megedzi az ember
lelkét ez a 100km! Mintha más ember lennék a túra után, mint ami előtte voltam!

Éppen ezért írtam is az elején, hogy a Kinizs100-as sikere vagy sikertelensége számomra mintha hatással lenne a hétköznapi életben is. Nem akarom erre
fogni nyilván, de ugye az online vállalkozásom mellett én két egyetemre járok és félévente 17-20 vizsgám szokott lenni, minden félévet csodálatos módon
szinte hiba nélkül sikerült mindig teljesítenem, egy tárgyon kívül mindig csak az ének volt az, amit ismételni kellett. Még a szigorlatok is elsőre
sikerültek 2-3 nap tanulással. A tavalyi sikertelen Kinizsi után már kezdtem szétesni, úgy éreztem elegem van már a vizsgákból, nagyon nehezen tudtam
rávenni már magam a tanulásra, úgy éreztem magam, mint a Kinizsi100-on Mogyorósbányán: semmi energiám nem maradt a tanulásra. De valahogy elvergődtem az
utolsó félévig, ahol végül elbuktam egy pitiáner dolgon: nem tudtam kiénekelni bizonyos népdalokat, így nem teljesítettem harmadszorra se az Ének IV.
tárgyat és elbocsájtottak az ELTE Tanító képzőről. Így nem taníthatok jövőre, ahogy azt 5 évvel ezelőtt elterveztem.

De nem azért jártam végig 4 évet, hogy aztán ne diplomázzak le.. fel kell állnom, le kell vonnom a tanulságokat és irány újra felvételizni. A sikeres
Kinizsi100-as teljesítésem után 2 nappal így elmentem az alkalmassági vizsgára, ami ugye szükséges a felvételihez. És kivételesen most nem csak az ének
miatt izgultam, hanem a testi alkalmassági miatt is: járni is viccesen tudok, nemhogy gimnasztikázni, szökdelni, szekrény ugrani és kézen állni.. de
SIKERÜLT! És az ének is sikerült, bár inkább kegyelemből, mint azért, mert olyan jó voltam. 🙂

Tehát most újra felvesznek, tárgyak nagy részét elfogadják és remélem egy félév alatt sikerül letudnom az egyetemet. Így a sikeres Kinizsi után talán érzek
elég erőt magamban ahhoz, hogy azon a letörtségen, amit ez okozott felül tudjak kerekedni és nagy lelkesedéssel, eltökéltséggel nekifussak újra az ELTE
tanító képzőnek.

Szívből gratulálok Holósi Dávidnak, Mészáros Rolandnak és Németh Barnabásnak! Dávidnak külön gratulálok, mert rendkívül jó időt ment hozzám képest (22:30),
Barnabásnak azért mert rendkívül küzdött a cipője miatt, ami már 14 km-nék törte a lábát és kötözgetnie, kenegetnie kellett már akkor.. és Rolandnak pedig
azért gratulálok külön, mert neki a második Kinizsi is elsőre sikerült! (nekem és 2014-ben Szabolcsnak és több mindenkit ismerek, akinek az első sikerült,
de a második nem)

kinizsi

Még egyszer nagyon köszönöm mindenkinek a támogatását, buzdítását! És köszönöm a visszajelzéseket, lájkokat, kommenteket a videóról, mert ezek buzdítanak
arra, hogy folytassam!

Természetesen nem hallgatok magamra, tuti, hogy INDULOK JÖVŐRE IS!!

Címke: , , ,
Kategória: Blog, Mozgás, Teljesítménytúra

Gerecse50 2016 – avagy egy jó kis vasárnapi séta

Sziasztok!

Ahogy közeleg a Kinizsi100 egyre komolyabban kell venni a felkészülést. Ezért voltam a Káli60-on és rá 1 hétre a Gerecse50 túrán. Mára tervbe volt a Tanúhegyek50 túra is, de sajnos közbejött egy fontosabb program, így most már csak a Kinizsi100 van hátra Május 28-29.-én.

A Kinizsi100 túrára most 5-6an fogunk elmenni. Abból ketten már teljesítettük egyszer (Roland és én), egy valaki, Endre most újra nekifut (2014-ben fel kellett adnia, idén sikerülni fog!!) és a videóban látott két fiatalembernek ez lesz az első. Ők nem tudtak a Káli60-ra jönni és Barni még 50-es túrán se volt még, ezért muszáj volt elmennünk egy 50-es túrára, hogy lássák milyen egy hosszútávú túra.

Az idő hála Istennek nagyon kellemes volt, a túra pedig kellemesen szenvedős volt.. 🙂 Folyamatosan mentünk, nagyon keveset álltunk meg, mégis majdnem kifutottunk az időből. Számomra ez érthetetlen, Káli60-on is ez volt.. úgy tűnik lassul 2014-hez képest. Most ez elég volt ahhoz, hogy pont beérjünk, de vajon elég lesz-e a Kinizsi100-ashoz? Ha az első 50-et 12 óra alatt tesszük meg, akkor a másik 50-re is tartani kell ezt a fárasztó tempót.. bízunk benne, hogy bírni fogjuk!

Barnabásnak fel kellett adnia 45 km-nél, azt mondta, hogy egyszerűen nem tudott volna megtenni még egy emelkedőt, mert teljesen szétment a talpa. De tulajdonképpen csak a Turul madárhoz vezető emelkedőt hagyta ki és ~48 km-t így is megtett, ami óriási teljesítmény főleg úgy, hogy ez volt az első ilyen nagy túrája! Sajnos a cipő az ilyen.. ha nincs megfelelő túracipőnk, akkor 30-40 km után az már nagyon tud fájni. (normális túracipőben és rendkívül fájdalmas minden lépés, milyen lehet nem megfelelő cipőben??!)

Gratulálok Dávidnak és Barnabásnak, Május 28.-án már csak kétszer ennyit kell mennünk! 🙂

Nektek pedig jó szórakozást kívánok a túráról készült videóhoz!

Címke: ,
Kategória: Blog, Mindennapok, Mozgás, Teljesítménytúra

Kinizsi100 – A második felvonás – 2015-ös videó beszámoló

Sziasztok!

Megérkeztem a 2015-ös videós beszámolómmal. Az előző videóm rengetegen látták, nagyon sok mindenkinek tetszett és nagyon sokan felismertek és gratuláltak hozzá, többen mondták, hogy ez volt a legjobb kinizsis videó, amit láttak. Pár hete még egy autó is megállt mellettem, letekerte az ablakot és kérdezte, hogy nem én vagyok-e a Nagy Gergely?! – Csodálkoztam rendesen! Mindenesetre nagyon örülök, hogy videóimmal másokat szórakoztatni tudok és nagyon fontosak számomra ezek a visszajelzések, tehát ha tetszett, nyugodtan lájkolj, kommentelj, osszad, mert ezekből a számokból tudom mérni a videóim sikerét!

Most is készültem egy hasonló videóval. Ez a Kinizsi100 most így sikerült, nézd meg és csak utána olvasd el a videó alatti részt! Jó szórakozást kívánok a videóhoz!

Nem akartam elfogadni, hogy abba kell hagyni a túrát. 25 km-nél még vacilláltam rajta a rosszullét miatt, de felülkerekedtem az érzésen és új erőre kaptam. Elhatároztam, hogy bármi áron, de én most is végig megyek. Ezt fejben teljesen eldöntöttem, nem hagytam meg az opciót a kiszállásra.

Aztán kiderült, hogy az állomások hamarosan zárnak. Pedig jó időben voltunk, csak a probléma az volt, hogy későn indultunk (7:40-kor) és ezért az állomások már folyamatosan zártak be és ezért össze kellett szedni magunkat. És ebből lett a baj: begörcsölt a combom. Innentől kezdve csak kis lépésekben tudtam haladni. Azt mondták, hogy hagyjam abba a túrát, mert este hideg lesz és akkor még könnyebben be tud görcsölni az izom és ha éjszaka az erdő közepén következik ez be, akkor már nagyon nehéz lesz onnan kihozni. Eljutottam Tokodi pincékhez, ahol kiszállhattam volna, de nem álltam meg: megpróbáltam a 3 kilométerrel arrébb levő állomást elérni, kb. 35 percem volt rá, de alapból lassabban tudtam haladni és elég sok felfele volt, ezért 5 perccel lekéstem a pecsételést. Így hivatalosan buktam a túrát.

De mivel tavaly 47-48 kilométernél volt még 11,5 órám és úgy sikerült megcsinálni a túrát, most pedig 50 km-nél volt szintén 11,5 órám, nem lett volna lehetetlen beérni. Ezért úgy döntöttem, hogy nem érdekel, hogy a díjazást már elbuktam, nekem ezt akkor is meg kell csinálnom. Mindenki megpróbált róla lebeszélni. Hát én akkor is makacs voltam és elindultam az állomásról induló seprűkkel, illetve Rolanddal és Szabolccsal (aki most szintén seprű volt).

De sajnos nem jutottam sokáig, max. 1 kilométert haladtunk mire úgy begörcsölt a combom, hogy kifeszíteni se tudtam, mert akkor az elülső combizmom is begörcsölt. Nem volt más választásom, nem tudtam tovább menni. A többieknek sietniük kellett és ha lassan tudtam is volna haladni, akkor is teljesen egyedül kellett volna mennem a sötét erdőbe, mert mindenki más már vagy sokkal előrébb tartott vagy feladta. Én meg még nem tudom az utat annyira, hogy egyedül menjek és nem akartam gondot okozni senkinek se azzal, hogy lesérülök az erdő közepén és ezért vissza keljen értem jönni.

Czérna Tündi feljött értem a kocsival, ahova 10 perc küszködéssel sikerült beszállni és hazavitt Pestre., amiért nagyon hálás vagyok!

Az, hogy ez így alakult nagyon összetett:

  • 1 hónapja nem voltam egy túrán se
  • A 100 guggolásokat is csak 2 héttel előtte kezdtem el, azt se sikerült rendszeresen betartani
  • Utóbbi 1 hónapban nem volt meg a napi 3 liter víz, csak kb. napi 1 liter, ami nagyon kevés
  • Rossz izotóniás italt/kalciumot vittem magammal. Nem tudtam megfelelően pótolni a sót és egyéb ásványi anyagokat
  • Nem tudtam reggelizni, szendvicset se vittem magammal, csak sajtos rudat, amit nem tudtam megenni a rosszullét miatt. (legalább így én is tudtam adni valamit annak az aranyos kesztölci kislánynak, aki vizet adott a túrázóknak, remélem ízlett neki! 🙂 )
  • A hátizsákom nem volt feszesen a derekamra kötve, túl lazán volt rajtam: megtanultam, hogy emiatt sokkal jobban le van fárasztva a lábam, mert így egyensúlyoznia is kell
  • Egy munkát be kellett fejeznem a túra előtti napig és ez csak éjfélkor sikerült, utána 3ig aludhattam volna, de nem sikerült, csak forgolódtam: 0 óra alvással indultam neki
  • Plusz a héten, de még a túra reggelén is éreztem, hogy valami nincs rendben a gyomrommal. Ezért is tudtam csak később elindulni és nem értem el azt a hévet, amivel fél-háromnegyed7kor elindulhattunk volna
  • Későn értem oda és sokat vacakoltunk az indulással: az állomások zárási ideje miatt olyan tempót kellett felvennem, ami kikészítette a combomat.
  • Plusz az egész gyökere szerintem az, hogy egyszer már megcsináltam és tudat alatt volt egy könnyelmű hozzáállásom: “tavaly sikerült, úgy is sikerülni fog most is”. Ez nem tudatos, sőt tudtam, hogy ez nem így működik, de valahogy mégis volt bennem egy ilyen érzés és ezért nem készültem fel olyan tudatosan és összeszedetten, mint tavaly.

Konkrétan arról, hogy fel kellett adnom nem tehetek: fejben már leküzdöttem a fájdalmat, a fáradtságot és lett volna erőm is a túrához. A talpamon egy vízhólyag se keletkezett, az időjárás nem volt olyan fülledt meleg, mint tavaly. simán bírtam volna! De az izomgörcs megakadályozott. Viszont az, hogy ez történt mégis csak az én hibám: nem készültem fel elég összeszedetten, márpedig a megfelelő felkészülés is szerves része a Kinizsi100-as túrának.

Tehát kudarcérzés az van rendesen és ezt 1 évig sajnos cipelnem kell magammal. Nagyon sokan buzdítanak és mondják, hogy az 50 kilométer is óriási teljesítmény és valóban az! Büszke is vagyok, amikor végigcsinálok egy 50 km-es túrát, de ez 100 km-es túra! Nem ugyanaz megcsinálni egy 50 km-es túrát, mint megcsinálni 50 km-t 100 km-ből! Nem élhettem át azt, hogy a nagy küzdelem után belépek a célba! Nagyon rossz érzés félbehagyni egy túrát! De azt hiszem meg kell tanulnom kezelni a kudarcokat is és el kell ezt engednem. 🙂

Rengetegen írtatok és ezért nagyon hálás vagyok! Köszönöm mindenkinek a támogatását, buzdítását és a jó kívánságokat! Jól esik, hogy ennyi mindenki követi, hogy mi történik velem!

Ezért én is hadd adjak nektek valamit: a túra előtt indítottam egy játékot, amiről itt olvashattok: http://nagygergely.info/2015/05/holnap-ujra-kinizsi100/  , mivel nem sikerült teljesítenem így a 2. feladatot elvetem és akik még be akarnak szállni a játékba azok még megtehetik pár napig! Tehát aki kitalálja, hogy melyik felvételen csinálom éppen a 90-100. guggolást, azok közül kisorsolom az említett dxn ganodermás kávét! Illetve mindenki, aki részt vesz a játékban, az kap tőlem egy 2 adagos tasakot kóstolónak! Ide is jöhetnek a válaszok, facebookra is és a végén összesítem őket! Csütörtök fele kihirdetem az eredményt!

Végezetül újra elmondom: ha tetszett a videó, akkor nyugodtan kommentelj, lájkolj, osszad meg, mert fontosak számomra a visszajelzések! Mindenki véleménye és hozzászólása érdekel!

Címke: , , , ,
Kategória: Blog, Mozgás, Teljesítménytúra

Holnap ÚJRA Kinizsi100, ezért gyere és JÁTSSZ!

Tavaly egyszer megcsináltam 1,5 hónap felkészüléssel, most újra megpróbálom. Azt gondolná az ember, hogy ha egyszer megcsináltam, akkor ez már gyerekjáték lesz.. sajnos ez NEM ÍGY VAN! Most jobban félek, mint tavaly, mert most már tudom, hogy mire vállalkozom, tudom, hogy milyen nagy fájdalommal és küzdelemmel fog járni! DE! Elhatároztam, hogy igyekszem az egésze túrát JÓ KEDVVEL végigcsinálni és igyekszem végig szalonképes állapotban maradni! 🙂 Táncolni is szeretnék.. és remélem most az esti órákban is több kedvem lesz kamerázni!

JÁTÉK!!

Tavaly is hirdettem egy játékot, ezt most is megteszem. A feltételeket, szabályokat az alábbi, félig komoly félig pedig viccnek szánt VIDEÓBAN is elmondom!

Az ide érkező és a facebookra jövő hozzászólásokat is érvényesnek tartom és majd a túra után körülbelül 1 héttel hirdetem ki a győztest! A nyeremény mi más lenne mint egy doboz finom, különleges ganodermás kávé, amit én személy szerint az íze mellett azért iszom, mert nem fáj tőle a gyomrom: http://ganodermakave.info

Nyeremény: Egy doboz ganodermakávé

Jó játékot kívánok mindenkinek! 🙂

Kinizsi100 – 100km gyalog 24 óra alatt – Békásmegyertől Tatáig

Címke: , , , ,
Kategória: Blog, Játékok, Mozgás, Teljesítménytúra

Kinizsi100 után 4 nappal

http://nagygergely.info/2014/05/kinizsi-utan-4-nappal-sorsolas/

 

Címke:
Kategória: Túrák, Videótéka, VLOG

Kinizsi után 4 nappal + sorsolás

Egy héttel ezelőtt játékot hirdettem. Ami késik nem múlik, itt az idő, hogy kisorsoljam a..

.. győztest! 🙂

Bárki meg tudja ezt csinálni. El kell dönteni és csinálni kell, a körülményekre és kifogásokra meg tenni kell. Az életben is csak úgy tudunk sikeresek lenni, úgy tudunk nagyot alkotni, ha vállaljuk a fájdalmat, ha kilépünk a komfortzónából. Én abszolút kiléptem belőle, mikor bevállaltam, hogy egyszerre két egyetemet fogok végezni, míg közben dolgozom és elsősorban a DXN-el foglalkozom. Hosszú, nehéz, fárasztó út ez, de meg lesz az eredménye és csak erre nézek! Vizsgából vizsgába esek most, két szigorlat áll most még előttem, de sikerülni fog, most nincs ideje pihenésnek! A nyár az egy jó kis ellenőrző pont lesz, de addig viszont nincs megállás! 🙂 Nektek is kívánok nagy célokat, küzdelmeket és nagyon sok győzelmet! 😉

Gratulálok a győztesnek, váljon egészségedre ez a finom kávé! Ha tanácsolhatok valamit, idd úgy, hogy nem iszol mellette hagyományos kávét, meg fogod érezni a különbséget, kíváncsi leszek a visszajelzésedre! 🙂

Ugyanakkor mindenki, aki a játékban akarva-akaratlanul részt vett azzal, hogy hozzászólt, annak tartozom egy tasak (ami 2-3 adag) ganodermakávéval. Ezzel mindenki személyesen keressen meg emailen vagy facebookon. Legszívesebben személyesen Budapesten adnám át és akkor be is ülhetnénk valahova beszélgetni, de ha van rá igény, postán is nagyon szívesen elküldöm. Nagyon finom, éljetek a lehetőséggel! 😉

Még egyszer köszönöm mindenki támogatását, buzdítását, a gratulációkat. Örülök, hogy a videónak ilyen nagy sikere lett. Ez volt az utolsó bejegyzésem a kinizsi100-al kapcsolatban, jövőre újra! Hamarosan jelentkezem, a vizsgákhoz pedig szurkoljatok! 😉

Gergő

UI: A kávéra jogosultak listáját újra beillesztem ide, ha valaki nem találja a nevét és mégis hozzászólt, nyugodtan jelezze felém:

“Anfield”
András Ábrahám
András Tóth
Andrea És Attila
Anna Ábrahámné Bergmann
Bakos Gábor
Gabriella Berei
György Szabó
Henrik Harsányi
Jenő Pozsgai
Király Nóra
Marsiné Gombos Márta
Molnár Katalin
Nagy Gábor
Papp Tibor
Specht József
Sugár Joel
Szemerédi István
Tóth Csaba
Zoltán Zsidákovits

Címke: , , ,
Kategória: Blog, Mozgás, Teljesítménytúra

Kinizsi100 – Egy igazi dráma

http://nagygergely.info/2014/05/egy-igazi-drama-kinizsi100-2014-05-24-25/

Címke:
Kategória: Túrák, Videótéka

Egy igazi dráma – Kinizsi100 2014.05.24-25.

Másfél hónapja eldöntöttem. Kinevettek. Azt mondták nem vagyok rá képes. Kevesen voltak, akik az elejétől bíztak bennem, nekik különösen köszönöm. Később már többen látták, hogy valóban elszánt vagyok és van némi esélyem és így is lett. Az elszántság végigvitt, de semmi más nem. Minden az ellen volt, hogy folytassam, de nem adhattam fel. Inkább vállaltam a kínt, a fájdalmat.

Megcsináltam.

Nagyon hálás vagyok azoknak, akik folyamatosan hívtak, SMS-ket küldtek még hajnalban is. Ilyenkor tudja meg az ember, kik azok a barátai, akikre számíthat, kik azok, akiknek fontosak vagyunk! Nagyon jól esett mindenkinek a buzdítása, köszönöm szépen!!!

Beszámolni írásban nem fogok most bővebben, hiszen a filmben minden érzést, látványt átadok! 🙂 16 perc, de elrepül hamar, mert elrepít teljesen a Kinizsi100 világába! Ajánlott alatta egy finom bögre kávé fogyasztása, ha van, akkor pedig ganodermakávé fogyasztása! 😉

(szerk: nagyon elrontja a youtube az élményt. Én tiszta, gyönyörű HD felvételeket csináltam, ha valaki tudja, hogy lehetne ezen szépíteni, annak szívesen fogadom a tanácsát.. remélem azért így is élvezhető….)

Küzdelem, fájdalom, öröm, szenvedés, forróság, győzelem és sikerélmény – Ilyen volt az idei Kinizsi100.

Ha tetszett, kövess a facebook oldalamon is: http://facebook.com/nagygergelyinfo

Akkor határozottan úgy voltam vele, hogy soha többet. Most úgy, hogy még mindig alig tudok járni, hiányzik. Érthetetlen. Lehet jövőre is elmegyek?

Kinizsi100 - Beérkezés

Sorsolást már elkezdtem, csak technikai okok miatt (kamerát kölcsön adtam..) csúszik még 1-2 napot. Összesen 20 olyan komment érkezett, ami konkrétan arról szól, hogy meg tudom-e csinálni. Mindenki biztos volt benne, hogy igen, így azok ígéretem szerint, mind vendégeim egy ganodermakávéra. De ezen kívül ki fogok sorsolni egy valakit, aki kap egy egész doboz ganodermakávét, ami 20 tasakot tartalmaz (~40-50 kávé készíthető belőle). Részleteket majd a következő videómban elmondom, legkésőbb Csütörtökig. (Előzmény: http://nagygergely.info/2014/05/kinizsi100-elott-ket-nappal-jatek )

Addig is itt vannak a nevek, akik vendégeim egy kávéra, illetve részt vesznek a sorsoláson is (ha valaki kimaradt, az most még írhat!):

“Anfield”
András Ábrahám
András Tóth
Andrea És Attila
Anna Ábrahámné Bergmann
Bakos Gábor
Gabriella Berei
György Szabó
Henrik Harsányi
Jenő Pozsgai
Király Nóra
Marsiné Gombos Márta
Molnár Katalin
Nagy Gábor
Papp Tibor
Specht József
Sugár Joel
Szemerédi István
Tóth Csaba
Zoltán Zsidákovits

Címke: , , , , ,
Kategória: Blog, Mozgás, Teljesítménytúra