Valamennyi bejegyzés

PótKinizsi100 2017 – Bosszúállók

Három héttel a sikertelen Kinizsi100-as teljesítésem után nekiindultunk még
egyszer a 100 km-es távnak. Ezúttal privát szervezésben, ami nagyon új és
ijesztő volt. Viszont Sándor nagy meglepetésünkre szinte végig kísért
minket és jobb ellátást kaptunk, mint egy szervezett Kinizsin.

Írásbeli beszámolóval most nem húznám az időt, a videó így is kicsit
hosszabbra sikerült, abban úgy is benne van minden! Jó szórakozást kívánok
hozzá!

Zárásul pedig a facebookos rögtönzött beszámolómat bemásolom ide:

„Mogyorósbányáról 22kor indultunk el, 10 óránk volt a szintidő tartásáig.
Belehúztunk, nagyot mentünk, tervben volt, hogy még bele is fogunk futni,
ha majd látjuk, hogy az erőltetett menet se elég. Erre 23:30-kor hol kötünk
ki? Mogyorósbányán, újra az 50 km-nél. Teljesen összeomlottam magamban, a
többiek is kiakadtak, de ők mondták, hogy menjünk, akkor legyen meg egy
Kinizsi115.. Onnantól kezdve viszont hozzám alig lehetett szólni, minden
lelki és fizikai erő, lelkesedés, ami volt bennem a Mogyorósbánya első
elhagyása után kiment belőlem. De mentünk, hogy azért akkor is legalább a
táv legyen meg. De egyre gyengébb lettem én és a többiek is. Baromi hideg
volt, szemerkélt az eső, fújt a szél. Fejben már átálltam arra, hogy most
már minek meghúzni, nem volt már motivációm, hogy leküzdjem a fájdalmat,
most már úgy se lesz meg szint időn belül.. próbáltam azért erőt venni, de
nagyon lassan haladtunk. Bányahegyre reggel fél7kor értünk meg. Dávid
mondta ki elsőnek, hogy ő már nem bírja, a térde és mindene nagyon fáj.
Átgondoltuk és arra jutottunk, hogy dél-1 körül érnénk oda.. 28 km van még
hátra, 5-6 órát kéne még menni és őszintén szólva én se tudom elképzelni,
hogy meg tudtam volna tenni azt a 28 km-t, akkor is ha az a rész már a túra
„legkönnyebb” szakasza, Bányaheggyel az igazán kemény részeket lezártuk.
Nekem délután 6ra már máshova kell mennem, ha délben végzünk 2re értem
volna haza.. ráadásul három nap múlva államvizsga, nem kéne jobban húzni az
időt és lebetegedni.. Tehát úgy döntöttünk, hogy ez most ennyi volt.
Lementünk Tardosra és Sanyi és Dávid szülei eljöttek értünk. Rengeteget
tévedtünk, hiába volt GPS-ünk, sajnos nem tudta normálisan mutatni, hogy
most merre nézünk, össze-vissza forgott az a kis háromszög, azt tudtam vele
nézni, hogy az úton vagyunk e, de mivel a térkép is forgott, így nem
lehetett kiolvasni, hogy most melyik irányba megyünk, csak azt láttuk, hogy
az úton vagyunk, de hogy előre vagy visszamegyünk azt nem lehetett látni.
Ez az év most ilyen lett, most félreteszem a témát, úgy gondolom elég sokat
beletettem, egy ideig most semmilyen túráról se akarok hallani legalább
addig míg újra megtanulok normálisan járni. 🙂 Nagyon köszönöm mindenkinek
a támogatását, nagyon jó érzés, hogy ennyien követtétek az eseményeket és
érdeklődtetek, hogy hogyan állunk! Sándor Stepaneknek pedig nagyon
hálások vagyunk a felfoghatatlan nagy segítségért, amit kaptunk tőle a túra
során!! A videóba benne lesz szinte minden, ami történt, de leghamarabb
csak Péntekre fog elkészülni.”

És még egy magyarázat az eltévedésről: a kék jelzést követtük, nem vettük
észre azt a kék jelzést, ami felvisz az Öreg-kői pihenőhöz, de csak
kevéssel mentünk tovább és amikor észrevettük, hogy nincs jelzés,
visszamentünk keresni és azt a kék jelzést találtuk meg és azon mentünk fel,
amiről már a pihenőről kellett volna lemenni. Mikor felértünk akkor meg
ugye azon a kék jelzésen mentünk le, ahol fel kellett volna menni és így
kerültünk vissza Mogyorósbányára. A GPS szerint meg ugye az úton mentünk,
csak azt nem vettük észre, hogy visszafele..

Na köszönöm a figyelmet! Jövőre tuti megbosszuljuk, de én egyelőre úgy
gondolom, hogy már csak a hivatalos túrán! Mindenkinek nagyon szép és
tartalmas nyarat kívánok!

Címke: , , ,
Kategória: Blog, Mozgás, Teljesítménytúra

Kinizsi100 2017: Nincs új a nap alatt

Sziasztok!

Elkészült a legújabb videóm, a „Kinizsi100 2017: Nincs új a nap alatt”
címmel. Jó szórakozást kívánok hozzá, remélem ez is elnyeri tetszéseteket!

Azért választottam ezt a címet, mert megdöbbentő volt számomra, hogy
harmadjára szinte óramű pontossággal ugyanakkor értek engem ugyanazok a
nehézségek, kihívások, mint minden évben. Értem ez alatt tehát azt, hogy
nincs új a nap alatt: ha felkészületlenül megyek Kinizsire, ha későn
rajtolok, annak újra és újra ugyanaz lesz a következménye: 20 km körül jött
mindig az első izomgörcs, mindig a jobb hátsó combomba. 25 km-nél
rosszullét. Nagy-Getére menet újra izomgörcs a pecsételő állomás előtt.
Beérek, pecsételnek, de éppen hogy, mert már zárnak, senki nincs már ott.
Seprű pár percre tőlünk. Mogyorósbányára kikészülök és onnan vagy sikerül
továbbmenni vagy nem. 2014-en kívül minden egyes évben hajszálpontosan
ezek történtek. (2014-ben jobban felkészültem és az elején rajtoltam)

Meg lehet csinálni felkészülés nélkül. 2015-ben, ha lett volna magnézium ampullám
akkor dalolva megcsinálom, mert nem voltam rossz állapotban az izomgörcsön
kívül, 2016-ban többször görcsölt a combom, mint 2015-ben, de az ampulla
azonnal hatott és nagyon nagy volt az eltökéltségem is, ezért
végigszenvedve, de beértem időben a célba. Idén szintén beérhettem volna
időben a célba, hajszálon múlott volna, de meg lett volna. De eltévedtem és
ezzel az a hajszálnyi lehetőségem is elveszett. 10 óra 50 percem maradt
volna a maradék 48 km-re úgy, hogy a hivatalos teljesítést már buktam, mert
lekéstem a pecsételést. Ezenfelül pedig mivel nappal eltévedtem 2x
egymásután, éjszaka akkor mi lett volna? Nem mertem megkockáztatni.

A képen nincs rajta: 3 powerbank és 4 db szendvics. Összesen 10kg.

A képen nincs rajta: 3 powerbank és 4 db szendvics. Összesen 10kg.

Tehát ha felkészületlenül megy valaki, szerintem meg tudja csinálni, ha
nagyon nagy a motivációja és lelki ereje. De számolnia kell azzal, hogy
nagyon-nagyon sokat kell szenvednie. Képzeld el azt, hogy mintha lázas
lennél, semmire nincs erőd, izzadsz, alig tudsz a lábadon állni, de neked
ebben az állapotban menned kell fel és fel, majd meredeken le.. A
szervezeted úgy kikészül, hogy tényleg így érzel. Közben enned és innod is
kéne, de a túlterheltség miatt az sem megy.. a sok víztől már szinte
hánynál, mintha kimosták volna a gyomrod.. enni próbálsz, de nem tudsz,
összeragad a szádban az étel és alig tudod lenyelni.. 40km fölött beleremeg
a lábad, térded, sőt az egész tested minden lépésbe stb stb. Nem tudom
hogyan érzékeltessem jobban.. ha nem vagyunk felkészülve a túrára
fizikailag, akkor sajnos ezzel számolni kell. Fejben nem az dől el, hogy
rosszul leszek-e vagy nem, fájni fog e vagy nem, hanem csak az dől el, hogy
ezek ellenére te akkor is tovább mész-e. Ez az én saját tapasztalatom és
véleményem, de lehet más nem így látja.

25km-nél ez buzdít minket

Szomorú vagyok, hogy nem sikerült. Bennem volt a másik fele. Nem mondom,
hogy könnyen ment volna, mert azért ki voltam merülve rendesen, de tavaly
rosszabb állapotban voltam és sikerült, most ahhoz képest nem voltam
annyira mélyponton. Csúszásban voltam, de max. annyira csak, mint tavaly,
de az eltévedés miatt teljesen esélytelenné vált. És az is rossz érzés,
hogy annyian szurkoltak, támogattak, buzdítottak és mégsem sikerült. Sőt
kiderült, hogy azok a feliratok tényleg nekem lettek készítve, amivel az út
során találkoztam „Hajrá Gergő!” „Meg tudod csinálni!” stb.

Tudom, hogy ez így is szép teljesítmény. Tudom, hogy a körülmények miatt ez
volt a megfelelő döntés. De nem hagy nyugodni. Amit tehetek, hogy ebben az
évben végre rendesen felkészülök, hogy ne csak szenvedés, hanem még nagyobb
élmény is tudjon lenni ez a túra. Másik, amire mindenképpen figyelni fogok,
hogy az elején rajtoljak, mint 2014-ben azért, hogy végig a nagy tömegben
legyek, ne a végén kullogjak és ne kelljen a pecsételőpontok miatt
aggódnom.

Ez most így sikerült. Nagyon köszönöm még egyszer mindenkinek a sok-sok
kedves szót, buzdítást! Jól esnek az ilyen bátorító szavak!

Rolandnak és minden sikeres teljesítőnek szívből gratulálok!

Gergő

UI: Bizonyára feltűnt sokaknak, hogy eltűntem beszámolók, videók stb. szempontjából. Ez volt életem eddigi legnehezebb éve (ezért is nem tudtam rendesen felkészülni), de elértem azt a célt, amiért bevállaltam ezt a sok feladatot, ennek hamarosan vége, Augusztus végétől új időszámítás kezdődik és ezt meg fogjátok érezni! Jó sok új anyag fog felkerülni! 🙂

Címke: , , ,
Kategória: Blog, Mozgás, Teljesítménytúra, Túra

Marseille – 4.nap – Utazás a Costa Diadémán

Sziasztok!

Hát nem sikerült utolérni saját magam, mert 2 nap múlva itt a következő
jutalomutazás.. ezt a videót és beszámolót még megcsináltam a tavalyi
utazásról, de a maradék részeket (Barcelona, Palma de Mallorca, Róma,a
Costa Diadema hajó bemutatása és a nagy táncos videót) már csak nyáron
fogom tudni pótolni! 🙂

Na de akkor vágjunk bele! A negyedik nap Franciaországban, Marseillbe
keltünk fel. Egy kis reggeli jakuzzi és tartalmas reggeli után útnak
indultunk Marseille központi részéhez. Ezúttal busszal mentünk ki.

Megnéztünk egy nagy múzeumot, majd Marseille utcáit és a kikötő környékét
fedeztük fel. A város enyhén büdös és koszos volt.. de rendkívül
hangulatos!

Nagyon szép látvány volt az óriási kikötő és mögötte az óriáskerék. Az
egyik metrókijáratnál pedig kifejezetten tetszett a tükörplafonos épület,
ahol ha felnéztem, olyan volt mintha hirtelen felfordult volna a világ..

Nagyon megfogott a sok szép épület, közösségi terek és a hangulatos kikötő.
A hangulatos zenék, a különös formájú fák, a kikötői hangulat, jó illatok..
jó volt!

Vásároltunk pár szuvenírt egy helyiek által működtetett boltban, ahol
nagyon kedvesek voltak velünk. Ajándék kávét és a francia weboldalamat
tartalmazó névjegykártyát meg is kapták tőlem! 🙂

Majd visszamentünk és pózoltunk ezzel a gyönyörűséggel:

De most inkább beszéljenek helyettem a képek, azok jobban át adják a
hangulatot és a látottakat! Én pedig megyek csomagolni, mert Csütörtökön
indulunk a következő útra.. Dubajba!

Címke: , , , ,
Kategória: Blog, DXN, Utazás

Savona – 3.nap – Utazás a Costa Diadémán

Már két nap eltelt az utazásból. Egy napon keresztül átutaztunk Olaszország
felén, a másik napot pedig már a hajón és La Speziánál töltöttük. Az
éjszaka is hosszú volt a hajón, hiszen minden este ezernyi akár éjszakába
nyúló program is várt. Nem akartam alvásra pazarolni azt a sok értékes időt,
amit a hajón tölthetek. Ezért korán reggel felkeltem, hogy a napi pörgés
előtt lazítsak egy jót a jakuzziban. Ott töltöttem egy fél órát és
végignéztem, ahogy egy másik Costa hajó kiköt a hajónk mellett.

Úsztam utána még pár hosszt a jéghideg vízben, majd elfogyasztottam a
reggelimet. Kedvencem a frissen sütött, nutellával töltött croissant volt.

Savonában kötöttünk ki. Most egy nagyobb DXN-es csapathoz csapódtunk és
velük indultunk útra. Az első érdekes dolog rögtön a kikötőnél volt: egy
mozgatható híd, ami ki és bezárul azért, mert különben nem férnének el
alatta a hajók.

Elmentünk megnézni egy várat, ami szép volt, de mivel nem ismerem a
hátterét, történetét, így annyira nem érintett meg, láttam már sok várat..
De persze jó volt és a kilátás is tetszett! Például érdekes volt látni a
két óriási Costa hajót beolvadni a városba.

Ami azt illeti, Savonában nem nagyon találtunk túl nagy látványosságokat.
Egyedül a várat és a tengerpartot volt érdemes megnézni. Benéztünk a
városba is, de sok új dolgot nem láttam ott. Persze én már magában az olasz
életérzést is nagyon csípem, meg amúgy bárhol vagyok külföldön, nekem
minden izgalmas, hiszen teljesen ismeretlen minden.

Végülis egy kis városnézés után elmentünk a tengerpartra. Ez volt a kedvenc
programom ezen a napon. Végre egy szép, homokos tengerparton futhattam
végig mezítláb. Már nagyon régóta meg akartam ezt az életérzést
tapasztalni.. persze azért majd sokkal jobb lesz, ha ezt majd lazább
öltözetben és meleg időben tehetem majd meg.. de így is nagy élmény volt!

Majd visszafordultunk a hajóhoz, hogy végre ehessünk egy jót. Utána jött a
„szokásos” időtöltés: evés, ivás, sütizés, jakuzzi, úszás, sétálgatás,
felfedezés, bambulás a távolba, tánc és persze díszvacsora után a színház.

Az ezt követő éjszakán elhagytuk Olaszországot és reggelre megérkeztünk
Marseillebe. Következő videómban ezt fogom bemutatni!

Címke: , , , ,
Kategória: Blog, DXN, Utazás

Le Spezia, Cinque Terre – 2.nap – Utazás a Costa Diadémán

Sziasztok!

Na lássunk hozzá.. óriási lemaradásban vagyok életem egyik legcsodálatosabb
élményem beszámolóival és nyakamon Márciusban az idei DXN jutalomutazás,
ami 5 év után újra Dubaj lesz. Tehát bele kell húznom, mert utána teljesen elveszti aktualitását!

Tehát az egynapos, hosszú, de nagyon látványos és izgalmas utunkról
megérkezve végre felszállhattunk a hajóra. Habár más cég, más hajó, mégis
kicsit otthon éreztem magam, már nem ért akkora nagy sokk, mint az előző
hajóutamon. Nem akartam az álmélkodással elhúzni az időt: gyorsan
megkerestem a kabinom, kipakoltam, majd rohantam felmérni a terepet.
Természetesen első utam az étterem volt, ahol korlátlan mennyiségű ételek
és üdítők várnak szinte egész nap.

Majd jól megelégedve az étellel felmértem a terepet: megkerestem az összes
uszodát, jakuzzit, éttermeket, színházat, közösségi zenés-táncos
helységeket, a legjobb kilátásokat stb stb. Persze egy ilyen nagy hajót
felfedezni még az utazás utolsó napjáig sem lehetséges teljes mértékben!

Az első nap tehát a hajó felfedezéséről szólt, lazításról, pihenésről és
evésről. A többi is hasonló módon telt mondjuk.. amellett, hogy emellett
mindennap kimentünk megnézni azt a várost, ahol a hajó éppen kikötött. Az
első ilyen állomásunk La Spezia Olaszország.

Itt nézhetitek meg az erről összerakott zenés, táncos, hangulatos kis
videómat:

Elkövettem újonnan azt a hibát, hogy nem néztem utána melyik városnak mi a
háttere, milyen érdekes tudnivalók vannak róla és persze azt, hogy miket
érdemes meglátogatni. Ezért csak ismeretlenül szépen kicsekkoltunk a
hajóból és nekiiramodtunk a város felfedezésének.

A kaktuszok, pálmafák, narancsfák látványa nagyon meg tudja dobogtatni a
szívem, így mikor megláttuk a nagy pálmafasort a part mellett az rögtön
vonzó útvonalnak tűnt. A partmentén voltak kirakva ágyuk, vasmacskák és
egyéb hajózáshoz tartozó eszközök. Természetesen kipróbáltuk őket, az
ágyukat meg szó szerint meg is lovagoltuk.

Ami felettébb érdekes volt az egyik ágyúval kapcsolatban, hogy bele volt
vésve két név: Kevin és Alícia.. teljesen véletlenül a két kistestvéremet
is pont így hívják. 🙂

Majd ahogy sétáltunk rátértünk egy tipikus olaszos sétálóutcára, ami végül
egy piacba torkollott. Természetesen itt muszáj volt elidőznünk..

A vasút felé vettük az irányt, mert egyik barátunk mesélte, hogy ők egy
Cinque Terre nevű helyre mennek. Ez egy ilyen tipikus képeslapra való hely
és állításuk szerint pár megálló vonattal és alig 2-3 EURÓból el lehet oda
jutni. Hát ezt meg kell nézni! Aztán csalódtunk, mert kiderült, hogy a
Cinque Terre jegy az mindannyiunk számára elképesztően drága és 1 óra
utazást jelent a kiírás szerint.. ezért úgy döntöttünk, hogy már nincs
értelme erre költeni, hiszen 3-4 óra múlva indul a hajó.

Visszaindultunk a piachoz, de aztán találkoztunk egy nagy DXN-es
csoporttal, akiktől meg tudtuk, hogy onnan jönnek és elképesztő élményben
volt részük.. Megtudtuk tőlük, hogy a Cinque Terre 5 egymás mellett levő
falunak a közös neve. És abból a legszebb falu Vernazza. Sőt csak 20 perc
vonattal és ez tényleg 2-3 EURÓ. Habár kb. 3-4 óránk maradt a
hajóindulásáig és mindenki más már visszajött.. de mi úgy döntöttünk, hogy
elmegyünk. Gyorsan megvettük a jegyeket, felszálltunk a kétszintes vonatra,
ami elvitt minket Vernazza-ba.

Életemben nem láttam ilyen szépet. Máig hálás vagyok azért, hogy
összefutottunk a DXN-es csapattal és azon belül Robival, aki javasolta,
hogy ezt még gyorsan nézzük meg! Soha ilyen gyönyörű és különleges helyen
nem voltam!

Gyönyörű partszakasz, amit hangulatos olasz kisfalu és szőlős hegyek
vesznek körül. Olyan nyugodt, mediterrán hangulat csapott meg.. minden
percét ki akartam élvezni! Körbesétáltam, körbemásztam és körbetáncoltam az
egész kis partszakaszt.

Körülbelül 2 órát töltöttünk el mikor vissza kellett indulnunk. Azonban
mikor mentünk a vonathoz, akkor fedeztük fel, hogy a vasút mögül fel lehet
menni a hegy tetejére.. Nagy dilemmában voltam, mert a hajónk kb. 1,5 óra
múlva indul, és ha ezt a vonatot nem érem el a következő csak 25-30 perc
múlva jön.. Édesanyám a kistestvéreimmel visszament, én viszont a húgommal
még gyorsan felmásztunk a hegy tetejére, nem lehetett kihagyni ezt a
látványt. Sajnos sietnünk kellett. Már elég magasan voltunk, de 7 percünk
maradt a vonatindulásig, tehát mindent beleadva gyorsan lerohantunk az
állomáshoz. Elértük és a hajóhoz is kényelmesen visszaértünk.

Utána a hajón jött a szokásos program: vacsora előtti evés, díszvacsora,
színház, majd a közösségi helyek, programok felkeresése.

Ezt a helyet még nem húztam ki a bakancslistámról. Ide mindenképpen vissza
szeretnék jönni hosszabb időre, úgy, hogy akár egyik faluból át kirándulok
a másikba, hiszen elvileg csak 30 km az egész.

Következő állomásunk szintén Olaszországban lesz a Savona nevű városban!

Címke: , , , , , ,
Kategória: Blog, Mindennapok, Utazás

Idén volt a 10.évem az Alsótekeresi Gyerektáborban!

Sziasztok!

Ahogy lenni szokott nekem a nyár arról szól, hogy Kicsit eltűnök a hétköznapokból és a világ legkülönlegesebb helyére megyek: Alsótekeresre. Ez most sem
történt máshogy, 8 egész héten keresztül az Alsótekeresi Gyermektáborban táboroztattam gyerekek százait.

Gyerekkorom óta itt töltöm minden nyaramat, ez volt a 19. évem itt Alsótekeresen! Gyerekként 9 évig jártam, KIVIként (így hívnak minket, táboroztatókat:
Keresztény Ifjúsági Vigyázó rövidítése) pedig ez volt a 10. évem. Így ezt azzal ünnepeltem meg, hogy az ÖSSZES turnusba elmentem. Amúgy is sokat szoktam
táboroztatni (5-6 heteket), de 8 hétig se én, se senki más nem volt még.

Ezért 10 évfordulóm alkalmából most kicsit leírom mit jelent és mit adott számomra ez a gyerektábor.

Gyerekként nagyon sok élményt adott nekem ez a tábor, a legszebb emlékeim innen vannak. 10 évvel ezelőtt mikor kinőttem azt a korosztályt, aki mehet
táborozni úgy döntöttem ezért, hogy kipróbálom ezt a „KIVIskedést”.

Én nem voltam akkor egy nagyon szorgalmas srác, egész nap a szobámban, a gép előtt ültem, ahol játszottam, filmet néztem vagy videózást és weboldal
programozást tanultam.. ennek következtében pedig egy nagyon magamnak való, kicsit antiszociális fiatalember voltam.

Az első két nap “KIVIskedés” ezért nagyon kikészített, haza is akartam menni, ott akartam hagyni az egészet.. reggeltől estig megállás nélkül dolgozni
kellett, folyton vagy a gyerekekkel kellett lenni vagy takarítani, vagy pakolni kellett.. ahelyett, hogy otthon ülhetnék és szórakozhatnák a számítógépem
előtt.. De aztán valahogy átfordult a dolog. A gyerekek elkezdtek odajönni hozzám, elkezdtek barátkozni velem, én pedig elkezdtem játszani velük, el
kezdtem részt venni a programokban és egyre jobban élveztem a tábort.

Valami átfordult bennem és annyira megszerettem, hogy bekéredzkedtem a táborvezetőnél, hogy a következő héten is hadd maradhassak vigyázónak. És innentől
kezdve egész évben mindig azt vártam, hogy jöjjön már el újra a nyár és mindig egyre több és több hetet vállaltam be. Már a takarítást, a sok pakolást is
nagy élményként éltem át.. no meg a KIVIkkel való barátságot. De legjobban azt szerettem meg, hogy a gyerekeknek sok örömöt és élményt szerezhetek!

„Aki mást felüdít, maga is felüdül” – Ez a példabeszéd valósul meg minden táborban, ugyanis annak ellenére, hogy maguk a táborok fizikailag fárasztóak
voltak és keveset aludhattunk mindig sokkal többel mentünk haza, mint ahogy odajöttünk! Lelkileg mindig sokkal frissebben és vidámabban jöttem haza a
táborokból!

Több minden is közrejátszott abban, hogy megváltoztam, hogy olyan – szerintem – nyílt személy lettem, amilyen most vagyok, de Tekeres óriási
szerepet játszott ebben! A sok gyerek mosoly, a sok szeretet, amit az ember tőlük kap az nagyon nagy hatással van!

Idővel a gyerekek mindig velem akartak lenni, egyre több szülő kezdett odajönni hozzám, hogy a gyerekük egyfolytában rólam mesél és én is egyre jobban
kezdtem élvezni azt mikor gyerekekkel vagyok. Mikor pedig egy évnyitón segédkeztem éreztem, hogy nekem itt a helyem, nekem gyerekekkel kell foglalkozni és
akkor döntöttem el, hogy tanító leszek. Ami nagy döntés volt, mert tudtam, hogy nem keresnek túl jól a tanítók és én pedig a média irányában akartam előtte
elhelyezkedni. De tudtam, hogy én itt érzem jól magam és bármi lesz, én gyerekekkel fogok foglalkozni, az anyagiak, pedig majd ha az Úr is úgy akarja,
akkor majd más forrásokból be lesz pótolva.

Nagyon röviden ennyit szerettem volna leírni Tekeresről, hogy kicsit ti is lássátok miért szeretem annyira, hogy az egész nyaramat ott töltöm.

Tehát idén 8 csodálatos hetet tölthettem el egyhuzamban Alsótekeresen. Fárasztónak fárasztó volt, viszont a sok élmény kárpótolta az alvatlanságot!

Minden héten más volt a táborok tematikája, idén a következő táborok kerültem megrendezésre: biblia, kiskaland, rizikó, tengerész, sport, felfedező, túlélő
és focitábor. Most külön nem térnék ki arra, hogy melyik táborban pontosan mi történt, ugyanis idén egy kivételével mindegyik táborról csináltam egy zenés
és egy életképes videót! Ráadásul a http://tekeresitabor.hu/blog oldalon minden tábor, minden napjáról részletes beszámolót olvashattok!

Állítom, hogy az Alsótekeresi Gyerektábor az egyik legjobb tábor a világon! A helyszín nem nagy szám, az ellátás nem szállodaszintű, a programok
kis költségvetésűek.. DE! Olyan programok vannak egész nap szervezve, amik BŐVEN kárpótolják a szállodai ellátást! Nem arról szól a tábor, hogy kidobjuk a
gyerekeket az udvarra vagy a strandra aztán azt csinálnak, amit akarnak, hanem arról, hogy az a 25-30 KIVI folyamatosan ott van a gyerekekkel, folyamatosan
újabb és izgalmasabb programokat találnak ki nekik és egyfolytában azért vagyunk ott, hogy a gyerekeknek felejthetetlen élményeket szerezzenek!

Most itt lentebb megosztom az összes videót, amit a nyáron készítettem, lehet belőle szemezgetni..! 🙂 Ebből látni fogjátok, milyen sokszínű programokat
találunk ki a gyerekeknek és miért is élvezzük mi és a gyerekek ezt annyira!

Figyelem! A videókban látható sok gyerekmosoly és életkedv pozitív hatással lehet a hangulatodra!

Tehát nekem így telt ez a nyár. Most pedig elindult az iskola, így én is újra nekirugaszkodom a feladataimnak mind a DXN, mind a tanítások és mind a
TANULÁS terén. Ugyanis most újra felvettek az ELTÉre, elfogadtatom az előzőekben teljesített tárgyakat, ha pedig sikerrel vizsgázom énekből és ha minden
tavaszi tárgyat/gyakorlatot megcsinálhatok ősszel, akkor van rá esély, hogy ebben a félévben lediplomázzak az ELTÉn, tavasszal pedig a Szent Pál Akadémián!

Boldog és nagyszerű tanévkezdést kívánok minden gyereknek és szülőnek! 😀

Címke: , , ,
Kategória: Blog, Mindennapok

KINIZSI100: A felemelkedés

Eljött ez a számomra sorsfordító nap is.. újra elindultam a Kinizsi100-on. A tavalyi vereség nagyon rosszul érintett, nem szeretek feladni dolgokat és
egész évemet megbélyegezte ez a kudarc. De meg kellett tanulnom ezt is kezelni. Sokaknak ez érthetetlen, mert ez csak egy túra, nem oszt – nem szoroz a
hétköznapi életben, hogy most sikerült-e vagy nem, de úgy érzem, mégis kihatással volt a hétköznapi munkámban adott teljesítményemre. Erre konkrét példát
is írok majd lentebb, de most jöjjön a beszámoló az idei Kinizsiről.

A tavalyi elhatározáshoz képest sajnos nem készültem egyáltalán jobban, sőt sajnos elég sokat híztam is. Az esélyeimről a Kinizsi100 előtt 2 nappal
beszámoltam ebben a videóban: https://youtu.be/D6h1R8Vxe28 (játékot is hirdettem, hogy ki mit tippel mennyi alatt fog sikerülni vagy nem sikerülni, aminek lett
egy elég egyértelmű győztese, aki kap egy dobozzal a kedvenc kávémból. Ezt is majd hamarosan kihirdetem).

Tehát nem voltam jobb kondiban, de most több előnnyel indultam: sikerült 5 órát aludnom, amit annak is köszönhetek, hogy Dávid szülei kocsival elvittek.
Ezenfelül vittem rendes táplálékot magammal, energia és fehérjeszeleteket, de ami a legfontosabb: magnézium ampullákat.

Én viszonylag szerencsésnek mondhatom magam, mert csak 40 percig kellett sorban állnom, de voltak, akik 6:45től ott voltak és csak 8 után tudtak elindulni.
Nagyon jogosan mindenki ki volt akadva a szervezésre, hiszen ez óriási nagy fejetlenség volt. Viszont plusz pont a szervezők részére, hogy egyrészt most nagyon jól ki volt táblázva, hogy merre kell menni a Kinizsi40-eseknek és merre a százasoknak. Másrészt azért egy óriási plusz pont, hogy miután elhagytam a pecsételőlapomat a mágneses kártyával együtt, engedték, hogy folytassam azzal a megoldással, hogy egy üres lapra adták a pecsétet, a csippelést pedig a végén ellenőrizték. Nagyon hálás voltam ezért!

Amin meglepődtem, hogy mennyien megismertek engem az előző videóimból és ugye a Kinizsi előtt 2 nappal készült videóból.. Furcsa, de nagyon jó érzés volt,
hogy nagyon sokan odajöttek sok sikert kívánni, biztattak, hogy menni fog. Volt, aki kifejezetten nagyon örült, hogy találkoztunk és meg is kértek, hogy
egy fotót hadd csináljanak velem.. 😀 Nagyon sokan megemlítették, hogy nagyon inspirálták őket a videóim, azt mondják nagyon tanulságosnak és őszintének
látják. Még Svájcból is volt egy túrázó, akinek ez volt a 13. túrája, most először sajnos fel kellett adnia, de mondta, hogy Svájcban is nézik sokan a
videóimat. 🙂

Sokan pedig külön nem szólítottak le, de mikor beszélgettünk és elmeséltem, hogy nekem tavaly nem sikerült, akkor mondták, hogy tudják.. látták a
videóimat. Volt, aki viszont pont olyan állapotomban látott, hogy elmondása szerinte inkább nem mert leszólítani se, amit amúgy sajnálok, mert előtte beszéltünk facebookon, de én meg
nem ismertem fel. Valahol 55 km körül láthatott, amikor tényleg ki voltam készülve és nem nagyon tudtam azzal foglalkozni mi vagy ki van körülöttem. 🙁

Nagyon hálás vagyok ezekért a visszajelzésekért, ez csak bátorít, hogy folytassam, amit csinálok. Remélem, hogy az idei videó is elnyeri mindenki
tetszését. 24 óra 24 percben, következzen akkor a „KINIZSI100 2016: A FELEMELKEDÉS” című “félestés” videóm:

Ahogy a videóban is látható volt, nem volt egy egyszerű százas. Többször is begörcsölt a combom tavalyhoz hasonlóan, sőt itt az első már 18 km-nél volt,
ami azért megijesztett. De a magnézium ampulla rendkívül hatékonyan kezelte, ha tavaly lett volna nálam, szinte biztos, hogy megcsinálom akkor is! De így a
tavalyi sikertelenség után mindenki láthatja, hogy nem olyan egyszerű egy ilyen százas!

Tehát a görcsöket a magnézium kezelte, ez kicsit néha lassított, mert emelkedőkön vissza kellett fognom magamat, de nem ez volt a fő probléma, ami miatt
Mogyorósbányán így kikészültem. Igazából szinte egyik pillanatról a másikra olyan mélypontra kerültem, amibe szerintem még sose voltam. Amint leértünk
katlan után Tokodi pincékre hirtelen minden energiám elveszett. Elkezdtem járás közben be-bealudni, szédültem, jobbra-balra dülöngéltem és ugye
Mogyorósbányáig ilyen állapotban kellett megmásznom azokat a brutális emelkedőket és nagyon nehéz volt feldolgozni, hogy egy percre sem állhatok meg, és ha
nem akarok késni, akkor Mogyorósbányán se pihenhettem volna. De jó döntés volt végül a pihenés mellett dönteni, mert ha így tovább megyek tuti összesek és
feladom.

Utána felvettem egy gyors tempót, Bányahegytől többször bele is futottam, mert rá kellett jönnöm, hogy a maradék 28 km-re 5 és fél órám van. Ezért
elkezdtem 6 km/órával menni, néha pedig bele is futottam. És egy újabb megpróbáltatáson kellett átmennem: eltévedtem és kb. fél órát vesztettem, mire
visszataláltam az útra, már megint előttem volt a seprű, tehát semmit nem ért, hogy futottam..

Mindenesetre nem adtam fel azt a gondolatot, hogy én ezt meg fogom csinálni, ezért Koldusszálláson se álltam meg levest enni, hanem rohantam tovább. Végig
5-6 km/órával kellett mennem, de sokszor bele is kellett futnom, ami nagyon fájdalmas volt. Ugyanis azonfelül, hogy az izmaim már nagyon nem bírták, 10
km-en keresztül kövekkel és kavicsokkal felszórt részen kellett menni felfele, ami a talpamnak olyan volt, mintha szegek élén rohangálnék. Borzasztó volt,
minden lépésnél ordítozni lett volna kedvem, pláne mikor már sokadjára rúgtam bele egy-egy sziklába is.. de már nem érdekelt semmi, csak beakartam érni.
Nagyon. És rendkívül jó érzés volt, hogy nem adtam fel!

Euforikus érzés volt számomra, hogy beértem. Ennyi kínlódás, szenvedés, tűrés után beérni a célba.. szinte sorsfordító egy ilyen élmény! Kívánom, hogy ezt
az életérzés mindenki átélje! Óriási személyiségformáló egy ilyen túra, elképesztő érzelmi hullámokon megy át az ember közben, nagyon megedzi az ember
lelkét ez a 100km! Mintha más ember lennék a túra után, mint ami előtte voltam!

Éppen ezért írtam is az elején, hogy a Kinizs100-as sikere vagy sikertelensége számomra mintha hatással lenne a hétköznapi életben is. Nem akarom erre
fogni nyilván, de ugye az online vállalkozásom mellett én két egyetemre járok és félévente 17-20 vizsgám szokott lenni, minden félévet csodálatos módon
szinte hiba nélkül sikerült mindig teljesítenem, egy tárgyon kívül mindig csak az ének volt az, amit ismételni kellett. Még a szigorlatok is elsőre
sikerültek 2-3 nap tanulással. A tavalyi sikertelen Kinizsi után már kezdtem szétesni, úgy éreztem elegem van már a vizsgákból, nagyon nehezen tudtam
rávenni már magam a tanulásra, úgy éreztem magam, mint a Kinizsi100-on Mogyorósbányán: semmi energiám nem maradt a tanulásra. De valahogy elvergődtem az
utolsó félévig, ahol végül elbuktam egy pitiáner dolgon: nem tudtam kiénekelni bizonyos népdalokat, így nem teljesítettem harmadszorra se az Ének IV.
tárgyat és elbocsájtottak az ELTE Tanító képzőről. Így nem taníthatok jövőre, ahogy azt 5 évvel ezelőtt elterveztem.

De nem azért jártam végig 4 évet, hogy aztán ne diplomázzak le.. fel kell állnom, le kell vonnom a tanulságokat és irány újra felvételizni. A sikeres
Kinizsi100-as teljesítésem után 2 nappal így elmentem az alkalmassági vizsgára, ami ugye szükséges a felvételihez. És kivételesen most nem csak az ének
miatt izgultam, hanem a testi alkalmassági miatt is: járni is viccesen tudok, nemhogy gimnasztikázni, szökdelni, szekrény ugrani és kézen állni.. de
SIKERÜLT! És az ének is sikerült, bár inkább kegyelemből, mint azért, mert olyan jó voltam. 🙂

Tehát most újra felvesznek, tárgyak nagy részét elfogadják és remélem egy félév alatt sikerül letudnom az egyetemet. Így a sikeres Kinizsi után talán érzek
elég erőt magamban ahhoz, hogy azon a letörtségen, amit ez okozott felül tudjak kerekedni és nagy lelkesedéssel, eltökéltséggel nekifussak újra az ELTE
tanító képzőnek.

Szívből gratulálok Holósi Dávidnak, Mészáros Rolandnak és Németh Barnabásnak! Dávidnak külön gratulálok, mert rendkívül jó időt ment hozzám képest (22:30),
Barnabásnak azért mert rendkívül küzdött a cipője miatt, ami már 14 km-nék törte a lábát és kötözgetnie, kenegetnie kellett már akkor.. és Rolandnak pedig
azért gratulálok külön, mert neki a második Kinizsi is elsőre sikerült! (nekem és 2014-ben Szabolcsnak és több mindenkit ismerek, akinek az első sikerült,
de a második nem)

kinizsi

Még egyszer nagyon köszönöm mindenkinek a támogatását, buzdítását! És köszönöm a visszajelzéseket, lájkokat, kommenteket a videóról, mert ezek buzdítanak
arra, hogy folytassam!

Természetesen nem hallgatok magamra, tuti, hogy INDULOK JÖVŐRE IS!!

Címke: , , ,
Kategória: Blog, Mozgás, Teljesítménytúra

Gerecse50 2016 – avagy egy jó kis vasárnapi séta

Sziasztok!

Ahogy közeleg a Kinizsi100 egyre komolyabban kell venni a felkészülést. Ezért voltam a Káli60-on és rá 1 hétre a Gerecse50 túrán. Mára tervbe volt a Tanúhegyek50 túra is, de sajnos közbejött egy fontosabb program, így most már csak a Kinizsi100 van hátra Május 28-29.-én.

A Kinizsi100 túrára most 5-6an fogunk elmenni. Abból ketten már teljesítettük egyszer (Roland és én), egy valaki, Endre most újra nekifut (2014-ben fel kellett adnia, idén sikerülni fog!!) és a videóban látott két fiatalembernek ez lesz az első. Ők nem tudtak a Káli60-ra jönni és Barni még 50-es túrán se volt még, ezért muszáj volt elmennünk egy 50-es túrára, hogy lássák milyen egy hosszútávú túra.

Az idő hála Istennek nagyon kellemes volt, a túra pedig kellemesen szenvedős volt.. 🙂 Folyamatosan mentünk, nagyon keveset álltunk meg, mégis majdnem kifutottunk az időből. Számomra ez érthetetlen, Káli60-on is ez volt.. úgy tűnik lassul 2014-hez képest. Most ez elég volt ahhoz, hogy pont beérjünk, de vajon elég lesz-e a Kinizsi100-ashoz? Ha az első 50-et 12 óra alatt tesszük meg, akkor a másik 50-re is tartani kell ezt a fárasztó tempót.. bízunk benne, hogy bírni fogjuk!

Barnabásnak fel kellett adnia 45 km-nél, azt mondta, hogy egyszerűen nem tudott volna megtenni még egy emelkedőt, mert teljesen szétment a talpa. De tulajdonképpen csak a Turul madárhoz vezető emelkedőt hagyta ki és ~48 km-t így is megtett, ami óriási teljesítmény főleg úgy, hogy ez volt az első ilyen nagy túrája! Sajnos a cipő az ilyen.. ha nincs megfelelő túracipőnk, akkor 30-40 km után az már nagyon tud fájni. (normális túracipőben és rendkívül fájdalmas minden lépés, milyen lehet nem megfelelő cipőben??!)

Gratulálok Dávidnak és Barnabásnak, Május 28.-án már csak kétszer ennyit kell mennünk! 🙂

Nektek pedig jó szórakozást kívánok a túráról készült videóhoz!

Címke: ,
Kategória: Blog, Mindennapok, Mozgás, Teljesítménytúra

60 km a Káli-medencében és környékén

Sziasztok!

Csodálatos élményben volt részem a hétvégén! Magyarország talán legszebb környékét járhattam körbe újra egy nap alatt! A Káli60 nevezetű teljesítménytúrán jártam, amit először 2014-ben teljesítettem. (kattints ide az arról készült videó megtekintéséhez)

A túra Április 30-án, szombaton volt. Már előtte egy nappal odamentünk Ábrahámhegyre és kedves barátunknál, Czérna Tündinél szálltunk meg a túra előtt és után is. Tündi is jött velünk, de a 17. kilométernél külön kellett válnunk, mert ő a 30-as távon indult, amihez gratulálok, mert 2 órával a szintidő előtt ért be!

Akik követtek engem egy ideje, tudjátok, hogy 2014-ben indult el ez a teljesítménytúrázós “hobbim” (vagy inkább hóbort?! 😀 ), mert akkor döntöttem el, hogy megcsinálom a Kinizsi100-as túrát, ami akkor szinte lehetetlennek tűnt, mert 1,5 hónapom volt felkészülni rá nulla sportolói és teljesítménytúrás háttérrel. Annak felkészüléseként is csináltam meg akkor a Káli60-at. Hála Istennek sikerült is megcsinálni utána a százast. Tavaly nem tudtam elmenni erre a túrára és sajnos a százas sem sikerült (lehet van összefüggés a kettő között? 🙂 ). Idén mindenképpen meg kell csinálnom újra a százast, hogy újra bizonyítsak.

Viszont sajnos tavalyhoz képest sokkal rosszabb kondiban vagyok, nem készültem úgy, ahogy elterveztem tavaly a “bukás” után. Ráadásul most voltam egy hajóúton is, ahol annyit ettem, amennyit 1 év alatt nem eszem.. 😀 Na de nem érdekelt, így a semmiből, nulla kondival elindultam a 60 km-es túrán. Úgy voltam vele, hogy ha ez sikerül, akkor a százasra is van esély, hogy menni fog. Kemény túra volt, de nem bántam meg. Hogy sikerült-e? Nézd meg a videót és megtudod! 🙂

FIGYELEM! AMIT LÁTNI FOGSZ, AZ NAGYON FOG TETSZENI! Jó szórakozást hozzá! 🙂

Ahogy a videóban láthattad sajnos kicsit elszámoltuk magunkat az elején és csak úgy tudtunk volna beérni a célba éppen időben, ha gyorsabb tempóba kapcsolunk, nem állunk meg sehol és nem tévedünk el. Az előbbi kettővel nem volt gond, könyörtelenül haladtunk előre hegyről-hegyre, viszont Hegyes-tű után ránk sötétedett.. és eltévedtünk.

Az okozta a nagy nehézséget, hogy egy olyan pecsételő pontot kellett megtalálnunk (Sóstókáli templomrom), amihez 1 km-t kell átgázolni a mezőn. Ezzel nappal nincs semmi gond, mert látjuk messziről a romot és így tudjuk, hogy hol kell átgázolni, de éjszaka lámpával is csak 3 méterrel láttunk magunk elé és fogalmunk se volt róla, hogy merre is kellene elindulni a mezőn. Elindultunk valahol, mert valaki onnan jött ki és azt mondta arra kell menni.. mi hittünk neki és mentünk az 1 méteres bozótosba mikor egy villanypásztorral, mögötte meg egy patakkal találkoztunk.. elindultunk balra, de zsákutcába futottunk, el volt zárva villanypásztorral.. majd mentünk jobbra, de nem akart véget érni a villanypásztor.. Mikor már úgy döntöttünk, hogy na jó, menjünk vissza ott ahol jöttünk és hagyjuk ezt az állomást, akkor találkoztunk egy túratárssal (mármint láttunk egy fényt tőlünk 100-200 méterre) és messziről kiabált nekünk, hogy mi a helyzet. Hála neki megtaláltuk az utat, át kellett bújnunk pár villanypásztoron és végül megtaláltuk azt, amit kerestünk. 🙂 Amúgy volt para rendesen, mert nem tudtuk, hogy éppen most a lovastanyán beül vagy kívül voltunk mikor “ideges lóhangot” követően kb. 20 ló vágtatott el mellettünk foszforeszkáló szemekkel.

Ezután még meg kellett mászni korom sötétben a Fülöpi-hegyet, itt is kavarodtunk egy kicsit, mert a sötétben nehéz volt néha megtalálni a jelzéseket. Majd kb. 1 órával a szintidőn túl teljesítettük a túrát. Ha nem tévedünk el, szerintem akkor is csúsztunk volna 10-20 percet. De számomra az a lényeg, hogy nulla kondival és felkészüléssel indultam ennek a túrának és sikerült teljesíteni. Igaz rendesen kikészültem ettől a távtól, van még mit gyúrnom a 26 nap múlva induló Kinizsi100-ra, de van esély rá, hogy megcsinálom.

Ha minden jól megy, akkor Vasárnap egy egyéni Gerecse50 túrán fogok részt venni két barátommal, akik szintén terveznek jönni a Kinizsi100-ra.

És így a végére jöjjön még pár fotó a túráról:

Címke: , , ,
Kategória: Blog, Mozgás, Teljesítménytúra

Vigyázz Costa, jövünk! – Első rész

Sziasztok!

Ahogy ígértem, elkészültem az első résszel! Ebben a videóban az odafele vezető utat mutatom be, ami alatt meglátogattuk Trieszt, Firenzét és Pisát. Nagyon jó szórakozást kívánok hozzá! 🙂

Március 30-án indultunk el 11:00 körül Budapestről, 9 személyes autóbusszal ment együtt két család. Mi heten mentünk, ők hárman, így a húgom repülővel érkezett meg a hajóhoz másnap.

A kocsi, amivel kb. 24 órát utaztunk. :)

A kocsi, amivel kb. 24 órát utaztunk. 🙂

A több órás út során Szlovéniában megálltunk a Trojane fánkfalónál, amit lassan most már törzshelyünknek nevezhetünk, hiszen a tavalyi hajóút után is itt álltunk meg egyet fánkozni. Nem véletlen tértünk vissza: ilyen óriási és ízletes fánkkal még nem találkoztam! Ráadásul nagyon szép helyen van!

Na ez egy nagyon finom fánk egy nagyon szép helyen!

Na ez egy nagyon finom fánk egy nagyon szép helyen!

A trójai fánkfaló!

A trójai fánkfaló!

Folytattuk utunkat hosszú órákon keresztül.. néha egy-egy benzinkútnál megálltunk pihenni, mosdózni, majd mentünk tovább.. 20-21 óra körül érkeztünk meg Triesztbe, ahol 1-1,5 órát sétálgattunk. Itt kicsit megijedtünk, mert ahogy jöttünk le a meredek lejtőn a gumi felmelegedett és nagyon nagy bűz áradt be az autóba.. ez még nem is lett volna baj, de többen bámulták a kocsink kerekét és szóltak, hogy defektet kaptunk.. hát nem örültünk neki!

Aztán nagy nehezen találtunk egy helyet, ahol félreállhattunk, megvizsgáltuk a kocsit és hála Istennek nem volt vele semmi baj.. egyszerűen sokan ültünk benne és tele volt bőröndökkel, ami megnyomta rendesen a kocsit, de nem volt semmi gond a kerékkel. Így utunkat a 1,5 óra séta után nyugodtan folytattuk.

Trieszt te gyönyörű!

Trieszt te gyönyörű!

Trieszt főtere esti fények között

Trieszt főtere esti fények között

Ezután kb. fél2ig utaztunk, majd egy pihenőnél megálltunk és 2 órát a kocsiban kuporogva aludtunk. Izgalmas volt.. Középen és hátul az ülések elé a földre leraktunk szivacsokat, ahol két kistestvérem aludt, mi pedig a széken kuporodva próbáltunk aludni úgy, hogy próbáltuk nem eltaposni a földön fekvő gyerekeket. 🙂

Hajnali 3 körül továbbhaladtunk és benéztünk Firenzébe. Itt már teljesen néma volt a város, nyilván mindenki aludt.. nagyon hangulatos volt! Friss kellemes volt a levegő, minden szépen ki volt világítva és az a néma csend.. csak a folyó zúgását lehetett hallani! A folyópart mentén mentünk, megnéztünk néhány hidat, abból a legszebb és legérdekesebb az a híd volt, amire színes lakóházak voltak építve. Milyen lehet egy hídon élni? 😀

Firenze a hajnali órákban.

Firenze a hajnali órákban.

Hídra épített házak Firenzében. Kipróbálnám!

Hídra épített házak Firenzében. Kipróbálnám!

A hídra épített házak belülről. (ez az út egy hídon van)

A hídra épített házak belülről. (ez az út egy hídon van)

Szintén 1 – 1,5 óra séta után továbbhaladtunk és reggel 6 – 7 körül megérkeztünk Pisába, ahol a szép színes házak közt barangolva kilyukadtunk a ferde toronynál. Éppen forgattak valamilyen dokumentumfilmet és rám is szóltak, hogy kapcsoljam ki a kamerát és töröljem azt az anyagot, amit felvettem.. ok, persze, annyira úgy sem volt érdekes. 🙂

Elvoltunk ott egy darabig. Letáncoltam a táncolni valót, fotózkodtunk, pózoltunk, majd mentünk tovább az utunkra.

Pisai ferde torony.

Pisai ferde torony.

Pisai ferde torony másik szemszögből.. :)

Pisai ferde torony másik szemszögből.. 🙂

Szép olasz lakás Pisa sétáló utcáján.

Szép olasz lakás Pisa sétáló utcáján.

Ez van a ferde torony előtt..

Ez van a ferde torony előtt..

Cuki postaláda. :)

Cuki postaláda. 🙂

Már nem álltunk meg máshol, megérkeztünk Civitivechiába (Róma kikötő városa), nagy nehezen megkerestük a parkolót és beköltöztünk a hajóra! Na jó ez persze nem ment ilyen gyorsan.. kb. 1 – 1,5 órát el kellett ott tölteni, hogy végre feljuthassunk a hajóra. Amúgy az vicces volt, hogy a kikötői munkások, a parkolósok nem tudtak kicsit se angolul.. kicsit nehéz volt így megtalálni , hogy hova szól a parkolóhelyünk. 🙂

Mikor felértünk a hajóra érdekes módon annyira már nem voltam ledöbbenve a csodálatos látványon, ami fogadott.. tavaly minden négyzetmétert megcsodáltam.. most egyszerűen már csak otthon éreztem magam, megkerestem a kabinom, végre megmosakodtam, átöltöztem és le is dőltem egy félóra a kabinban.

Utána indultam az étterembe és.. folytatás hamarosan, mikor elkészül az utazásról készült videók második része. 🙂

Ha tetszenek a bejegyzések, videók, megköszönöm a lájkokat, megosztásokat és nyugodtan fel is lehet iratkozni! Köszi! Hamarosan jön a folytatás! (remélem..) 🙂

Gergő

 

Címke: , , , ,
Kategória: Blog, DXN, Utazás