Kedves barát fogadott Kambodzsában – 17.rész – Helló Ázsia! 2.0 VLOG
Amint leszálltam a buszról, valaki hátulról megbökdös, majd kezet nyújt: “Szia, na hogy vagy? :-)”. Régi ismerős, Szmai fogadott és rögtön kiderült, hogy még nem felejtett el magyarul beszélni!
#hellóázsia #17rész #kambodzsa #phnonphnen
Ahogy az előző beszámolómban írtam, nem voltak jók az első benyomásaim, egy nagyon káoszos út után érkeztem meg Phnon Phnenbe.. de nagyon jól esett, hogy végre ismerős arcot látok és ráadásul magyarul beszélgethetek vele. Onnantól kezdve kambodzsai barátaim mindent megtettek, hogy komfortosan és jól érezzem magamat.
Szmai fogadott, akivel együtt jártunk a Szent Pál Akadémiára és ott tanult meg magyarul. Ő körülbelül 3 éve éve fejezte be a főiskolát és költözött vissza 5 év után Kambodzsába.
Elvitt a munkahelyére, ami a gyülekezet pásztorának a cége és gyülekezeti tagok dolgoznak benne. Voltak ott még Siem Reapből árva tinédzser lányok, akik valamilyen ifjúsági program miatt laktak ott ideiglenesen, ha jól értettem. Találkoztam Lávival is, aki szintén Szmai-al együtt végzett.
Míg Szmai elment reggeliért, addig vele beszélgettem. Aztán reggel 8-kor, mielőtt kezdődött volna a munka, elment az imaalkalomra és bibliaolvasásra, amin mindegyik munkatársa részt vesz, minden reggel.
Szmai hozott nekem rizst csirkével, kambodzsai édességeket és jeges kávét. A kambodzsai ételek nem annyira fűszeresek, mint a thai ételek, nagyon ízlett. Az édesség íze nekem fánkra hasonlított, de elvileg az rizsből készült, mint szinte minden étel.. 🙂
Ezután elvitt a szállásomra, ahol aludtam pár órát. Utána Lávival elmentünk vásárolni egy boltba és ebédre végül egy pizzát rendeltünk. Finom volt a pizza, de köze sincs azokhoz a pizzákhoz, amit mi ismerünk. Vékony, ropogós tészta és teljesen más ízesítés. Finom volt, de a miénk jobb! 😀
Végül Szmaial elmentünk várost nézni. Elmentünk két piacra, ahol vettem pólókat szuvenírnek és vettem bluetooth JBL hangszórót és fejhallgatókat. Ja és ittam mangó shaket is, végre! Koh Chang óta sehol nem találtam..
Várost néztünk. Megmutatta az első nagy épületet, ami kb. 15 éve épült és be se fejeződött, mert az építő korrupció miatt börtönbe került. De mindenki tudja, hogy az az első ilyen nagy épület és azóta, csak ebben a 15 évben, óriási fejlődésben indult el Phnon Phnen, rengeteg ilyen nagy épület épült.
Miközben vitt a városban minden épületről mondott pár dolgot. Stadion, kaszinó, színház, parlament, királyi palota.. megmutatta a 4 folyót, ami egymást keresztezi. Elvitt egy szigetre is, ahol kiépített éjszakai piac és mini vidámpark van. Mesélt arról, hogy menyire különbözik az élet Phnon Phnen és a vidéki városok között.
Nem kell messzire menni.. mutatta, hogy a folyó túloldalán, pár száz méterre már milyen nagy szegénység van. Egy normális épületet nem látni, az emberek ilyen kis bódékban laknak.. pár kilométerre már csak zötykölődős földutak vannak, esővizet gyűjtenek és sok helyen áram sincs. Ahogy ezt mesélte, az fogalmazódott meg bennem, hogy na, engem ez érdekel, látni akarom, ahogy azok az emberek élnek! De sajnos nem fért bele az időnkbe, hogy vidékre menjünk.
Beugrattunk egy plázába is, hogy lehüljünk. Szmai ajánlására beültünk egy maszírozó székbe.. ami 20 percen masszírozott minket.. hú de jól esett! A bevásárló központ részében rögtön a kólákhoz mentem.. hűű.. volt kóla vagy 20 különböző kiszerelésben.. 40 ml, 490ml, 40ml, 490ml, 590 ml….. és azokon belül is rengeteg különböző formájú palackban.. 😀 Végül egy dobozos vaníliás kóla mellett tettem le a voksom.. 120 Ft-ért. 🙂
Rengeteg ételt is lehetett kóstolni.. majdnem jól laktam tőlük.. tésztákat, húsokat, kekszeket stb. kínáltak.
Miután bejártuk az egész plázát, utána Szmai hazavitt. Vacsorára még a boltban vett kenyeret, vajat és szalámit ettem.. annyira jól esett végre ilyet enni, hogy majdnem az egész elfogyott, pedig ezt szántam reggelire is.. 🙂
Nagyon hálás vagyok Szmainak és Lávinak ezért a vendéglátásért és hogy szinte teljes mértékben ők állták az étkezésemet! Nagyon örültem, hogy újra találkozhattunk, jól esett barátokkal MAGYARUL beszélni egy ilyen messzi, idegen kultúrában és egy ilyen hosszú, fárasztó út után! 🙂