Valamennyi bejegyzés

PótKinizsi100 2017 – Bosszúállók

Három héttel a sikertelen Kinizsi100-as teljesítésem után nekiindultunk még
egyszer a 100 km-es távnak. Ezúttal privát szervezésben, ami nagyon új és
ijesztő volt. Viszont Sándor nagy meglepetésünkre szinte végig kísért
minket és jobb ellátást kaptunk, mint egy szervezett Kinizsin.

Írásbeli beszámolóval most nem húznám az időt, a videó így is kicsit
hosszabbra sikerült, abban úgy is benne van minden! Jó szórakozást kívánok
hozzá!

Zárásul pedig a facebookos rögtönzött beszámolómat bemásolom ide:

„Mogyorósbányáról 22kor indultunk el, 10 óránk volt a szintidő tartásáig.
Belehúztunk, nagyot mentünk, tervben volt, hogy még bele is fogunk futni,
ha majd látjuk, hogy az erőltetett menet se elég. Erre 23:30-kor hol kötünk
ki? Mogyorósbányán, újra az 50 km-nél. Teljesen összeomlottam magamban, a
többiek is kiakadtak, de ők mondták, hogy menjünk, akkor legyen meg egy
Kinizsi115.. Onnantól kezdve viszont hozzám alig lehetett szólni, minden
lelki és fizikai erő, lelkesedés, ami volt bennem a Mogyorósbánya első
elhagyása után kiment belőlem. De mentünk, hogy azért akkor is legalább a
táv legyen meg. De egyre gyengébb lettem én és a többiek is. Baromi hideg
volt, szemerkélt az eső, fújt a szél. Fejben már átálltam arra, hogy most
már minek meghúzni, nem volt már motivációm, hogy leküzdjem a fájdalmat,
most már úgy se lesz meg szint időn belül.. próbáltam azért erőt venni, de
nagyon lassan haladtunk. Bányahegyre reggel fél7kor értünk meg. Dávid
mondta ki elsőnek, hogy ő már nem bírja, a térde és mindene nagyon fáj.
Átgondoltuk és arra jutottunk, hogy dél-1 körül érnénk oda.. 28 km van még
hátra, 5-6 órát kéne még menni és őszintén szólva én se tudom elképzelni,
hogy meg tudtam volna tenni azt a 28 km-t, akkor is ha az a rész már a túra
„legkönnyebb” szakasza, Bányaheggyel az igazán kemény részeket lezártuk.
Nekem délután 6ra már máshova kell mennem, ha délben végzünk 2re értem
volna haza.. ráadásul három nap múlva államvizsga, nem kéne jobban húzni az
időt és lebetegedni.. Tehát úgy döntöttünk, hogy ez most ennyi volt.
Lementünk Tardosra és Sanyi és Dávid szülei eljöttek értünk. Rengeteget
tévedtünk, hiába volt GPS-ünk, sajnos nem tudta normálisan mutatni, hogy
most merre nézünk, össze-vissza forgott az a kis háromszög, azt tudtam vele
nézni, hogy az úton vagyunk e, de mivel a térkép is forgott, így nem
lehetett kiolvasni, hogy most melyik irányba megyünk, csak azt láttuk, hogy
az úton vagyunk, de hogy előre vagy visszamegyünk azt nem lehetett látni.
Ez az év most ilyen lett, most félreteszem a témát, úgy gondolom elég sokat
beletettem, egy ideig most semmilyen túráról se akarok hallani legalább
addig míg újra megtanulok normálisan járni. 🙂 Nagyon köszönöm mindenkinek
a támogatását, nagyon jó érzés, hogy ennyien követtétek az eseményeket és
érdeklődtetek, hogy hogyan állunk! Sándor Stepaneknek pedig nagyon
hálások vagyunk a felfoghatatlan nagy segítségért, amit kaptunk tőle a túra
során!! A videóba benne lesz szinte minden, ami történt, de leghamarabb
csak Péntekre fog elkészülni.”

És még egy magyarázat az eltévedésről: a kék jelzést követtük, nem vettük
észre azt a kék jelzést, ami felvisz az Öreg-kői pihenőhöz, de csak
kevéssel mentünk tovább és amikor észrevettük, hogy nincs jelzés,
visszamentünk keresni és azt a kék jelzést találtuk meg és azon mentünk fel,
amiről már a pihenőről kellett volna lemenni. Mikor felértünk akkor meg
ugye azon a kék jelzésen mentünk le, ahol fel kellett volna menni és így
kerültünk vissza Mogyorósbányára. A GPS szerint meg ugye az úton mentünk,
csak azt nem vettük észre, hogy visszafele..

Na köszönöm a figyelmet! Jövőre tuti megbosszuljuk, de én egyelőre úgy
gondolom, hogy már csak a hivatalos túrán! Mindenkinek nagyon szép és
tartalmas nyarat kívánok!

Címke: , , ,
Kategória: Blog, Mozgás, Teljesítménytúra