Valamennyi bejegyzés

Kinizsi100 – A második felvonás – 2015-ös videó beszámoló

Sziasztok!

Megérkeztem a 2015-ös videós beszámolómmal. Az előző videóm rengetegen látták, nagyon sok mindenkinek tetszett és nagyon sokan felismertek és gratuláltak hozzá, többen mondták, hogy ez volt a legjobb kinizsis videó, amit láttak. Pár hete még egy autó is megállt mellettem, letekerte az ablakot és kérdezte, hogy nem én vagyok-e a Nagy Gergely?! – Csodálkoztam rendesen! Mindenesetre nagyon örülök, hogy videóimmal másokat szórakoztatni tudok és nagyon fontosak számomra ezek a visszajelzések, tehát ha tetszett, nyugodtan lájkolj, kommentelj, osszad, mert ezekből a számokból tudom mérni a videóim sikerét!

Most is készültem egy hasonló videóval. Ez a Kinizsi100 most így sikerült, nézd meg és csak utána olvasd el a videó alatti részt! Jó szórakozást kívánok a videóhoz!

Nem akartam elfogadni, hogy abba kell hagyni a túrát. 25 km-nél még vacilláltam rajta a rosszullét miatt, de felülkerekedtem az érzésen és új erőre kaptam. Elhatároztam, hogy bármi áron, de én most is végig megyek. Ezt fejben teljesen eldöntöttem, nem hagytam meg az opciót a kiszállásra.

Aztán kiderült, hogy az állomások hamarosan zárnak. Pedig jó időben voltunk, csak a probléma az volt, hogy későn indultunk (7:40-kor) és ezért az állomások már folyamatosan zártak be és ezért össze kellett szedni magunkat. És ebből lett a baj: begörcsölt a combom. Innentől kezdve csak kis lépésekben tudtam haladni. Azt mondták, hogy hagyjam abba a túrát, mert este hideg lesz és akkor még könnyebben be tud görcsölni az izom és ha éjszaka az erdő közepén következik ez be, akkor már nagyon nehéz lesz onnan kihozni. Eljutottam Tokodi pincékhez, ahol kiszállhattam volna, de nem álltam meg: megpróbáltam a 3 kilométerrel arrébb levő állomást elérni, kb. 35 percem volt rá, de alapból lassabban tudtam haladni és elég sok felfele volt, ezért 5 perccel lekéstem a pecsételést. Így hivatalosan buktam a túrát.

De mivel tavaly 47-48 kilométernél volt még 11,5 órám és úgy sikerült megcsinálni a túrát, most pedig 50 km-nél volt szintén 11,5 órám, nem lett volna lehetetlen beérni. Ezért úgy döntöttem, hogy nem érdekel, hogy a díjazást már elbuktam, nekem ezt akkor is meg kell csinálnom. Mindenki megpróbált róla lebeszélni. Hát én akkor is makacs voltam és elindultam az állomásról induló seprűkkel, illetve Rolanddal és Szabolccsal (aki most szintén seprű volt).

De sajnos nem jutottam sokáig, max. 1 kilométert haladtunk mire úgy begörcsölt a combom, hogy kifeszíteni se tudtam, mert akkor az elülső combizmom is begörcsölt. Nem volt más választásom, nem tudtam tovább menni. A többieknek sietniük kellett és ha lassan tudtam is volna haladni, akkor is teljesen egyedül kellett volna mennem a sötét erdőbe, mert mindenki más már vagy sokkal előrébb tartott vagy feladta. Én meg még nem tudom az utat annyira, hogy egyedül menjek és nem akartam gondot okozni senkinek se azzal, hogy lesérülök az erdő közepén és ezért vissza keljen értem jönni.

Czérna Tündi feljött értem a kocsival, ahova 10 perc küszködéssel sikerült beszállni és hazavitt Pestre., amiért nagyon hálás vagyok!

Az, hogy ez így alakult nagyon összetett:

  • 1 hónapja nem voltam egy túrán se
  • A 100 guggolásokat is csak 2 héttel előtte kezdtem el, azt se sikerült rendszeresen betartani
  • Utóbbi 1 hónapban nem volt meg a napi 3 liter víz, csak kb. napi 1 liter, ami nagyon kevés
  • Rossz izotóniás italt/kalciumot vittem magammal. Nem tudtam megfelelően pótolni a sót és egyéb ásványi anyagokat
  • Nem tudtam reggelizni, szendvicset se vittem magammal, csak sajtos rudat, amit nem tudtam megenni a rosszullét miatt. (legalább így én is tudtam adni valamit annak az aranyos kesztölci kislánynak, aki vizet adott a túrázóknak, remélem ízlett neki! 🙂 )
  • A hátizsákom nem volt feszesen a derekamra kötve, túl lazán volt rajtam: megtanultam, hogy emiatt sokkal jobban le van fárasztva a lábam, mert így egyensúlyoznia is kell
  • Egy munkát be kellett fejeznem a túra előtti napig és ez csak éjfélkor sikerült, utána 3ig aludhattam volna, de nem sikerült, csak forgolódtam: 0 óra alvással indultam neki
  • Plusz a héten, de még a túra reggelén is éreztem, hogy valami nincs rendben a gyomrommal. Ezért is tudtam csak később elindulni és nem értem el azt a hévet, amivel fél-háromnegyed7kor elindulhattunk volna
  • Későn értem oda és sokat vacakoltunk az indulással: az állomások zárási ideje miatt olyan tempót kellett felvennem, ami kikészítette a combomat.
  • Plusz az egész gyökere szerintem az, hogy egyszer már megcsináltam és tudat alatt volt egy könnyelmű hozzáállásom: “tavaly sikerült, úgy is sikerülni fog most is”. Ez nem tudatos, sőt tudtam, hogy ez nem így működik, de valahogy mégis volt bennem egy ilyen érzés és ezért nem készültem fel olyan tudatosan és összeszedetten, mint tavaly.

Konkrétan arról, hogy fel kellett adnom nem tehetek: fejben már leküzdöttem a fájdalmat, a fáradtságot és lett volna erőm is a túrához. A talpamon egy vízhólyag se keletkezett, az időjárás nem volt olyan fülledt meleg, mint tavaly. simán bírtam volna! De az izomgörcs megakadályozott. Viszont az, hogy ez történt mégis csak az én hibám: nem készültem fel elég összeszedetten, márpedig a megfelelő felkészülés is szerves része a Kinizsi100-as túrának.

Tehát kudarcérzés az van rendesen és ezt 1 évig sajnos cipelnem kell magammal. Nagyon sokan buzdítanak és mondják, hogy az 50 kilométer is óriási teljesítmény és valóban az! Büszke is vagyok, amikor végigcsinálok egy 50 km-es túrát, de ez 100 km-es túra! Nem ugyanaz megcsinálni egy 50 km-es túrát, mint megcsinálni 50 km-t 100 km-ből! Nem élhettem át azt, hogy a nagy küzdelem után belépek a célba! Nagyon rossz érzés félbehagyni egy túrát! De azt hiszem meg kell tanulnom kezelni a kudarcokat is és el kell ezt engednem. 🙂

Rengetegen írtatok és ezért nagyon hálás vagyok! Köszönöm mindenkinek a támogatását, buzdítását és a jó kívánságokat! Jól esik, hogy ennyi mindenki követi, hogy mi történik velem!

Ezért én is hadd adjak nektek valamit: a túra előtt indítottam egy játékot, amiről itt olvashattok: http://nagygergely.info/2015/05/holnap-ujra-kinizsi100/  , mivel nem sikerült teljesítenem így a 2. feladatot elvetem és akik még be akarnak szállni a játékba azok még megtehetik pár napig! Tehát aki kitalálja, hogy melyik felvételen csinálom éppen a 90-100. guggolást, azok közül kisorsolom az említett dxn ganodermás kávét! Illetve mindenki, aki részt vesz a játékban, az kap tőlem egy 2 adagos tasakot kóstolónak! Ide is jöhetnek a válaszok, facebookra is és a végén összesítem őket! Csütörtök fele kihirdetem az eredményt!

Végezetül újra elmondom: ha tetszett a videó, akkor nyugodtan kommentelj, lájkolj, osszad meg, mert fontosak számomra a visszajelzések! Mindenki véleménye és hozzászólása érdekel!

Címke: , , , ,
Kategória: Blog, Mozgás, Teljesítménytúra