Gerecse50 Újratöltve

Tavaly ez volt az első olyan túrám, amivel elkezdtem készülni a Kinizsi100-ra, ez volt az első nagy távú teljesítménytúrám. Most már azért van néhány teljesítménytúra a hátam mögött, de még így is nagy kihívást jelent egy ilyen túra.

A hivatalos Gerecse50 rendezvényen nem tudtunk most részt venni egy nagyszerű rendezvény miatt, de mindenképpen elakartunk menni erre a gyönyörű túrára. Így 7-en, a képzés másnapján, Április 19.-én elmentünk, hogy bejárjuk egyénileg a Gerecse50 útvonalát.

3-4 óra alvással indultam neki ennek a túrának egy száll pulóverben, 3 pogácsával, 2 sportszelettel és 3 liter vízzel, azt remélve, hogy elég lesz. Nagyjából elég is volt. Viszont reggel annyira hideg volt, hogy Tatabányára utazva végig köhögtem és fújtam az orrom.. de szerencsére az idő egyre jobb lett és a túra folyamán elmúltak ezek a tünetek. Végül is nagyon gyönyörű túraidőnk volt, az út is abszolút járható és követhető volt, lehetetlen volt eltévedni.

A szintidőnk 11 óra 10 perc körül alakult, ami a tavalyi 9 óra 57 perces szintidőmhöz képest visszaesés, de akkor egyedül mentem és egyszer se álltam meg, most pedig többen mentünk és 3-4szer is megálltunk 5-10 percekre, így nem tartom rossznak ezt az időt. Nekünk mindig csak az a célunk, hogy a megadott szintidőn belül teljesítsük a túrát.

Tardoson pár kisgyerek nagyon megmosolyogtatott minket, mikor megláttak minket panaszkodó hangon, szájat húzva mondták a szüleiknek: “JAJ NEEEE, MÁR MEGINT KEZDŐDIK!!!”

Mosolyogtunk, mert átéreztük a helyzetüket. Előző nap több ezer ember ment át Tardoson, esélyük sem volt arra, hogy olyan nyugodtan biciklizhessenek, mint akkor mikor elmentünk mellettük.
Teljesen együtt éreztünk velük. :-)) Biztos megnyugodtak mikor látták, hogy most csak 7-en vagyunk, nem több ezren.

Kimerítő, de egy újabb nagyon jó hangulatú túrán vehettünk részt. Természetesen most sem tudjuk elképzelni, hogy hogy fogunk dupla ennyit menni a Kinizs100-on, de minden napnak meg van a maga baja. 🙂

A hab a tortán amúgy az volt mikor a vonaton is állni kellett ülőhely hiányában.

Külön gratulálok Daninak és Tündinek, akiknek ez volt életük első 50km-es teljesítménytúrája! Danit amúgy előző nap kérdeztem meg, hogy nincs-e kedve jönni és elég rugalmasan vette a kihívást és eljött. Bár fogalma sem volt arról, hogy mire vállalkozott, de 2 nappal a túra után már ő is teljesen regenerálódott és mindannyian várjuk a következő közös túrát, ami a Káli60 lesz Májusban, egy héttel a Kinizsi100 előtt.