Helló Ázsia! 2018 -18 nap Ázsiában

Sziasztok!

Tavaly nekivágtunk édesanyámmal életünk legnagyobb kalandjának. Már magában azért is, mert Ázsia, ráadásul ez volt az első alkalom, hogy saját magunk rászerveztünk a DXN jutalomutazásunkra, amire ő és én is kvalifikáltunk.

A DXN belement abba, hogy sokkal korábbi repülővel érkezzünk és későbbivel távozzunk, mint az eredeti 5 napos kiruccanás lett volna, amit ugye ők szerveztek meg nekünk. Így ez volt az első olyan utunk, ahol nem toltak mindent alánk.. nekünk kellett megszervezni Phuketre az utat, az ottani tevékenységünket és azt is, hogy hogyan jutunk el Malaysiába, a DXN farmra, majd Kuala Lumpurba..

Több ezer felvétel készült és annak a fele elveszett.. (ezért is jöttem vissza idén.. 🙂 ), de így is túl sok munka volt vele és elcsúsztam. Ezeket a sorokat is Ázsiából írom már.. szóval sajnos a beszámolók csak az út 8. napjáig szólnak a 18-ból. Majd talán pótlom valamikor.. de jó szórakozást kívánok az elkészült videókhoz!

Első állomásunk Phuket előtt Doha volt, ahol 1 napot töltöttünk el a két átszállás között.

Mivel nem tudtunk sok időt tölteni Phuketen, megérkezésünk másnapján rögtön belevágtunk az egész utazásunk talán legtartalmasabb napjába. Interneten már hetekkel előtte lebeszéltem egy helyivel a programot, ami sokkal olcsóbb volt minden más programnál, amit én az interneten láttam.

Voltunk a James Bond szigeteken, kajakoztunk a környékén sziklás szigetek mellett, megnéztünk egy szafarit, ahol elefántoltunk, quadoztunk, megnéztünk elefánt és majom műsorokat, kaptunk halmasszázst és ebédet is. És persze fuvart a hoteltől és vissza. Ez mind személyenként kb. 8.000 Ft volt. Hihetetlen nap volt!

Az előző nap nagyon pörgős volt, ezért másnap lazábban nyomtuk. Chillezés a hotelben és a tengerparton, majd tuktukkal elmentünk Phuket Townba, mert elvileg van arra egy nemzetközi buszállomás, ahol meg akartuk tudni – mivel interneten semmi információ nincs erről, mivel weboldaluk sincs -, hogy két nappal később hogyan fogunk tudni eljutni a több ezer kilométerrel levő Alor Setarba, ami Malaysiában található. 1 órás út volt, de rossz helyen tett ki a tuktukos.. és már késő volt, hogy megvárjuk a következőt.. így a másnapi Phi Phi sziget maradt el emiatt.. és ez azóta is elszomorít! 🙁

Ezután hazamentünk. Sétáltunk a környéken, benéztünk az éjszakai piacra, ettem PadThait, ittam eper shake-et és csináltattam magamnak egy öltönyt, kasmírból, nevetségesen olcsón: 7000 thb-ról 3.500 thb-ra alkudva, ami körülbelül 32.000 Ft volt akkor. Nem bántam meg, nagyszerű öltöny!

Végül a tengerparton elmélkedve, mangós fagyit fogyasztva zártam a napot. Ettől a naptól fogva a mangó lett a kedvenc gyümölcsöm.

Mivel előző nap nem jutottunk el a Phuket Town közelében lévő buszállomáshoz, ezért az utolsó teljesen napunkon egy jó kis strand után fogtuk magunkat és elmentünk újra Phuket Townba, de most tényleg odavitt a busz.. De kiderült, hogy még 5 km onnan a buszállomás. Taxis 5.000 Ft-ért akart csak oda elvinni.. addig sikerült alkudni, hogy 2.000 Ft-ért elvitt a buszállomásra, ott megvárt, elvitt a közelben lévő Majom-hegyre (Monkey-hill) és vissza vitt Phuket Townba. Nagyon kedves volt amúgy a sofőr. Viszont az volt az alku tárgya, hogy a 2.000 Ft-on felül elvisz két szuveníres boltba, mert ő azért kap pénzt, akkor is ha nem vásárolunk.. igen kellemetlen volt 10 percig érdeklődést imitálni ezekben a méregdrága boltokban.. de cserébe megúsztuk 2.000 Ft-ból az egészet.

A Majom-hegy nagyon kaptatós.. megdolgoztatja az embert. De nagyon hangulatos, leginkább helyiek túráztak arra családostul. Kb. 10 perc séta után láttuk az első majmot.. utána pedig bárhova néztünk, rengeteg majmot láttunk. A kilátás pedig gyönyörű volt onnan fentről!

A buszállomáson azt mondták, hogy másnap éjjel 10:30-kor megy egy közvetlenül busz Alor Setárba, Malajziába. Szóval nagyon örültünk, mert majdnem egy egész napot még a strandon tudtunk tölteni másnap.

Előző nap bementünk megkérdezni, hogy egyáltalán van e busz Alor Setarba. Azt mondták, hogy van közvetlen járat, csak a határon majd át kell szállni.

Másnap megyünk, 22:15kor indul a busz, de azt mondják nem megy Alor Setarba semmilyen busz, ez csak Hat Yaiba megy, ahol a határ van.. de majd ott biztos találunk buszt.. ok… bankkártyával fizetnénk.. nem lehet… akkor pénzt váltanánk.. nem lehet.. közelben valahol? Nincs. Dollárral fizethetünk? Nem. Akkor most 4 bőrönddel szállás nélkül a világ ismeretlen pontján mit csináljunk éjjel 22:00kor? Kétségbeesett arckifejezés eredménye pár telefonhívás és végül ők beváltottak nekünk egy 50 dollárost.

Ok. 4:30ra megérkeztünk Hat Yaiba. Rögtön jöttek a helyiek “where go?” “Alor Setar, Malaysia” – összenéznek, mint akik azt se tudják miről van szó. Aztán elvezettek egy üzletbe.. “sit, sit, wait” – de mire várjunk?? Elvileg egy minivan megy Malaysiába.. ok.. eltelt 2 óra, az alatt fel-alá járkáltam, a hivatalos buszállomáson csak azt válaszolták nekem arra, hogy hova mennék, hogy “no help here”.

Aztán 7 körül hívtak egy pasast, aki tudott normálisan angolul és elmondta mi a helyzet.. 8:30kor megy egy minibusz és 4 óra az út vagy bérlünk kocsit 40.000 Ft-t és 30 perc alatt ott van. Egyik se jó. Kocsi túl drága, minibusz túl késő, mert időre megyünk a farmra.. ha lekéssük teljesen feleslegesen hagytuk ott a gyönyörű tengerpartot.. Aztán eszünkbe jutott, hogy ha kocsival 30 perc, akkor menjünk el a határra.. ott tuti lesz taxi vagy valami.. Tuk Tuk 1000 bahtert akart elvinni… mondtuk abboó nem kérünk, elindultunk fogalmunk sincs merre a 4 bőrönddel, aztán kb. negyedik Tuk Tukost sikerült rávenni, hogy 600ért elvigyen. De egy helyen ki akart rakni, hogy megjöttünk és itt van nem messze.. hol? mutatott valamerre.. én nem láttam semmit, kértem, hogy teljesen vigyen oda.. még jó, hogy így tettem és nem dőltem be neki, onnan még 20 percet mentünk!!

Megérkeztünk a határra.. azonnal vettem egy maláj sim kártyát, többet ilyet nem játszom, hogy nincs internetem. Majd átmentünk gyalog a bőröndökkel, pecsételtünk, aztán hasonló alkudozások után egy taxi elvitt minket a DXN farmra. Így végül gyorsabban, olcsóbban és sokkal kalandosabban értünk meg úti célunkhoz és csatlakoztunk 1 napra az ott tartózkodó magyar csapathoz.

Ezek után elmentünk Kuala Lumpurba. A videókamerám memóriakártyaolvasója tönkre ment. A gopro felvételek pedig majdnem mind elvesztek. Alor Setarról, Szingpúrról van még pár felvétel, de azokra nem jutott idő, hogy elkészítsem.

Kuala Lumpurban egy csodás szállodában töltöttünk el egy napot, majd megjött a DXN-től az 1.200 jutalomutazásra kvalifikált közönség.. egy napos szeminárium után hajnali órákban elmentünk Szingapúrban, ahol egy luxushajón utaztunk néhány napig. Megálltunk vele Penangban és újra Phuketen, majd visszamentünk Szingapúrba, ahol saját szervezésben mi még maradtunk 2 éjszakát.

A hajóút előtt nem sikerült szállást foglalnunk. A hajón hiába próbáltuk, nem volt olyan net, ami behozta volna a foglaláshoz szükséges oldalakat. Így végül úgy kötöttünk ki Szingapúrban, hogy nem volt szállásunk. Mobilnetet kunyeráltunk, de lassú volt, nem találtunk semmit. Találtunk wifit a kikötőnél, de alig hozott be valamit.. végül elmentünk a reptérre, hogy legalább legyen wifink.. miután lett wifink rá kellett döbbennünk, hogy azok a szállások, amiket néztünk háromszorosára növekedtek.. nem volt erre már keretünk, nem így készültünk.. aztán megnéztem az airbnb oldalt, amit egy barátunk javasolt… a hotel árak töredékéért (harmad áron!!! 4-5ezer/éjszaka) találtunk egy szállást. Lefoglaltuk.. hívtunk 2 gombnyomással egy grab cart, erre nem akart elvinni a 4 óriási bőrönd miatt. Hívtunk másikat, nagyon kedves, humoros volt, simán elvitt és jó tanácsokat adott. Megérkeztünk a szálláshoz.. izgultunk, mert ez nem hotel, hanem valaki megosztja velünk a saját lakását.. de minden várakozásunkat felülmúlta!

Kiderült ez egy olyan hely, ahol csak a gazdagok laknak. Tartozik az épület csoporthoz (Kavon Residence a hely neve) egy óriási úszómedence, egy még nagyobb fun medence, konditerem, gőzszauna, kosárpálya, teniszpálya.. a metró 3 percre.. talán ez volt a legjobb szállás az eddigiek közül!!

Plusz szuper volt, hogy itt helyiek laktak, helyi gyerekek szórakoztak a medencéknél, így sokkal jobban belekóstolhattunk az ottani életbe! Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy ilyen pozitív fordulatot vett a “kicsit” stresszesen indult napunk!

Elmentünk Santorini élmény szigetre, gyönyörű volt! Ettünk helyi ételeket.. khm.. a McDonald’s-ban.. meglátogattuk Szingapúr legnagyobb karizmatikus gyülekezetét is.

Az utazás után megírt facebook üzenetemmel zárom beszámolómat:

Doha. Phuket. Alor Setar. Kuala Lumpur. Penang Island. Andamán tenger (cruise ship). Szingapúr. Budapest. Életem eddigi leghosszabb és legizgalmasabb 18 napja volt. Felfoghatatlan számomra, hogy ez velem történt..

Hálás vagyok apámnak, hogy 9 évvel ezelőtt elkezdett foglalkozni a DXN Network Marketing céggel és nem hagyta abba, annak ellenére, hogy én nevettem rajta. Sőt, még csak hajlandó sem voltam megkóstolni a DXN kávét 2 évig, annyira ellene voltam előző negatív MLM-es élmények miatt. Örülök neki, hogy mikor végül én is elkezdtem vele komolyan foglalkozni, az első dubaji utam után (2012), nem hagytam abba azok miatt, akik viszont rajtam nevettek és várták, hogy “na majd meglátjuk 5 év múlva hol lesz ez a ganoderma kávé”. Soha nem is haragudtam rájuk, de hálás vagyok, hogy ez a 9 év igazolta, hogy mégis csak tud valamit a DXN kávéja. Ezt az utat is a DXN fizette, mert olyan stabil a több év alatt kiépített fogyasztói tábor, hogy már minden évben teljesítjük a cég utazás ösztönző programját. Ja és velünk együtt 1200 DXN hálózatépítő utazott még a hajón, szintén ingyen.

Hálás vagyok az Úrnak, hogy általános iskolás tanítóként ilyen ajándékban lehetett és lehet részem minden évben!

Köszönöm mindenkinek, aki velem együtt örülve, érdeklődéssel követte végig az utunkat!