Le Spezia, Cinque Terre – 2.nap – Utazás a Costa Diadémán

Sziasztok!

Na lássunk hozzá.. óriási lemaradásban vagyok életem egyik legcsodálatosabb élményem beszámolóival és nyakamon Márciusban az idei DXN jutalomutazás, ami 5 év után újra Dubaj lesz. Tehát bele kell húznom, mert utána teljesen elveszti aktualitását!

Tehát az egynapos, hosszú, de nagyon látványos és izgalmas utunkról megérkezve végre felszállhattunk a hajóra. Habár más cég, más hajó, mégis kicsit otthon éreztem magam, már nem ért akkora nagy sokk, mint az előző hajóutamon. Nem akartam az álmélkodással elhúzni az időt: gyorsan megkerestem a kabinom, kipakoltam, majd rohantam felmérni a terepet. Természetesen első utam az étterem volt, ahol korlátlan mennyiségű ételek és üdítők várnak szinte egész nap.

Majd jól megelégedve az étellel felmértem a terepet: megkerestem az összes uszodát, jakuzzit, éttermeket, színházat, közösségi zenés-táncos helységeket, a legjobb kilátásokat stb stb. Persze egy ilyen nagy hajót felfedezni még az utazás utolsó napjáig sem lehetséges teljes mértékben!

Az első nap tehát a hajó felfedezéséről szólt, lazításról, pihenésről és evésről. A többi is hasonló módon telt mondjuk.. amellett, hogy emellett mindennap kimentünk megnézni azt a várost, ahol a hajó éppen kikötött. Az első ilyen állomásunk La Spezia Olaszország.

Itt nézhetitek meg az erről összerakott zenés, táncos, hangulatos kis videómat:

Elkövettem újonnan azt a hibát, hogy nem néztem utána melyik városnak mi a háttere, milyen érdekes tudnivalók vannak róla és persze azt, hogy miket érdemes meglátogatni. Ezért csak ismeretlenül szépen kicsekkoltunk a hajóból és nekiiramodtunk a város felfedezésének.

A kaktuszok, pálmafák, narancsfák látványa nagyon meg tudja dobogtatni a szívem, így mikor megláttuk a nagy pálmafasort a part mellett az rögtön vonzó útvonalnak tűnt. A partmentén voltak kirakva ágyuk, vasmacskák és egyéb hajózáshoz tartozó eszközök. Természetesen kipróbáltuk őket, az ágyukat meg szó szerint meg is lovagoltuk.

Ami felettébb érdekes volt az egyik ágyúval kapcsolatban, hogy bele volt vésve két név: Kevin és Alícia.. teljesen véletlenül a két kistestvéremet is pont így hívják. 🙂

Majd ahogy sétáltunk rátértünk egy tipikus olaszos sétálóutcára, ami végül egy piacba torkollott. Természetesen itt muszáj volt elidőznünk..

A vasút felé vettük az irányt, mert egyik barátunk mesélte, hogy ők egy Cinque Terre nevű helyre mennek. Ez egy ilyen tipikus képeslapra való hely és állításuk szerint pár megálló vonattal és alig 2-3 EURÓból el lehet oda jutni. Hát ezt meg kell nézni! Aztán csalódtunk, mert kiderült, hogy a Cinque Terre jegy az mindannyiunk számára elképesztően drága és 1 óra utazást jelent a kiírás szerint.. ezért úgy döntöttünk, hogy már nincs értelme erre költeni, hiszen 3-4 óra múlva indul a hajó.

Visszaindultunk a piachoz, de aztán találkoztunk egy nagy DXN-es csoporttal, akiktől meg tudtuk, hogy onnan jönnek és elképesztő élményben volt részük.. Megtudtuk tőlük, hogy a Cinque Terre 5 egymás mellett levő falunak a közös neve. És abból a legszebb falu Vernazza. Sőt csak 20 perc vonattal és ez tényleg 2-3 EURÓ. Habár kb. 3-4 óránk maradt a hajóindulásáig és mindenki más már visszajött.. de mi úgy döntöttünk, hogy elmegyünk. Gyorsan megvettük a jegyeket, felszálltunk a kétszintes vonatra, ami elvitt minket Vernazzaba.

Életemben nem láttam ilyen szépet. Máig hálás vagyok azért, hogy összefutottunk a DXN-es csapattal és azon belül Robival, aki javasolta, hogy ezt még gyorsan nézzük meg! Soha ilyen gyönyörű és különleges helyen nem voltam!

Gyönyörű partszakasz, amit hangulatos olasz kisfalu és szőlős hegyek vesznek körül. Olyan nyugodt, mediterrán hangulat csapott meg.. minden percét ki akartam élvezni! Körbesétáltam, körbemásztam és körbetáncoltam az egész kis partszakaszt.

Körülbelül 2 órát töltöttünk el mikor vissza kellett indulnunk. Azonban mikor mentünk a vonathoz, akkor fedeztük fel, hogy a vasút mögül fel lehet menni a hegy tetejére.. Nagy dilemmában voltam, mert a hajónk kb. 1,5 óra múlva indul, és ha ezt a vonatot nem érem el a következő csak 25-30 perc múlva jön.. Édesanyám a kistestvéreimmel visszament, én viszont a húgommal még gyorsan felmásztunk a hegy tetejére, nem lehetett kihagyni ezt a látványt. Sajnos sietnünk kellett. Már elég magasan voltunk, de 7 percünk maradt a vonatindulásig, tehát mindent beleadva gyorsan lerohantunk az állomáshoz. Elértük és a hajóhoz is kényelmesen visszaértünk.

Utána a hajón jött a szokásos program: vacsora előtti evés, díszvacsora, színház, majd a közösségi helyek, programok felkeresése.

Ezt a helyet még nem húztam ki a bakancslistámról. Ide mindenképpen vissza szeretnék jönni hosszabb időre, úgy, hogy akár egyik faluból át kirándulok a másikba, hiszen elvileg csak 30 km az egész.

Következő állomásunk szintén Olaszországban lesz a Savona nevű városban!